Sziasztok!
Szerintem senkinek sem kell bemutatnom azt a csodálatos bloggerinát, akivel ezt az interjút készítettem, hiszen tehetséges szerkesztő és aktív író, aki eredetibbnél eredetibb történetekkel bővítette a blogspot világát. Ha valaki mégsem ismerné, akkor most megteheti: Cassy Crockett!
Ezúton is köszönöm, hogy elvállalta.
Íme néhány blogja, amiket én is elolvastam, hogy megfelelő kérdésekkel tudjam bombázni:
--------------------------------------------------
szerecsendio: Szia. Először is, nagyon szépen köszönöm,
hogy elvállaltad a felkérésem. Mit gondoltál, amikor megemlítettem neked a tervem,
miszerint elolvasom minden blogod és jól kikérdezlek?
Cassy: Szia, én
köszönöm, hogy gondoltál rám, és úgy érzed megfelelő alany vagyok egy
interjúra. Nagyon meglepett, hisz ilyet még senki sem mondott nekem/ próbált
meg teljesíteni, hisz jó néhány történetről beszélünk igazán sokféle témában.
szerecsendio: Igaz, nagyon sok történetbe belekezdtél már.
Sosem érezted még azt, hogy lesz, amit képtelen leszel befejezni idő vagy ihlet
hiány miatt?
Cassy Crockett: Nem is egyszer, és ez már a
szelektált változat, ennél jóval több történetem volt. Ezeket úgy érzem be fogom tudni fejezni, hisz
már az egész a fejemben van, csak nincs elég időm leírni.
szerecsendio: Vannak történetek, amiket egyedül s van olyan
is, amit egy másik írópalántával karöltve kezdtél el. Szerinted hogyan könnyebb
vezetni egy blogot? Mindig megtaláltátok az összhangot a társaddal, vagy voltak
összezördülések?
Cassy Crockett: Mind a kettőnek megvan a maga varázsa, ha egyedül
írsz, nem kell alkalmazkodnod senkihez, viszont, ha van egy társad, akkor
megoszlik a teher, és van egy érdekes izgalom az egészben, hogy a társad mi
mindent fog belecsempézni a maga fejezetébe, amit te majd tovább tudsz szőni.
Szerencsém van, hisz Anastasia Hannah Chapest majdnem azóta ismerem, hogy
regisztráltam, így a közös hang megtalálása sosem volt probléma. Mondhatjuk,
hogy doppingoltuk egymást, megvolt az alaptörténet és ment magától az egész.
Egy-egy történet írása közben sosem volt jelentősebb összetűzésünk, sőt
szerintem még a kisebbek is kimerültek annyiban, hogy noszogattuk egymást a
folytatás megírására. Ami így összezördülésnek nevezhető az inkább az én
makacsságom miatt van - legalábbis én így látom - nagyon nehezen tudok megválni
dolgoktól, azoktól, amik igazán hozzám nőttek. Így mikor Anastasia mondta, hogy
bizonyos történeteinket nem tudja folytatni akkor én igazán ragaszkodtam
ezekhez a blogokhoz, és ez okozott egy kis nézeteltérést.
szerecsendio: Egyik nap azt mondtad, hogy téged leginkább a
One Direction-ös blogjaidról ismernek az emberek, és én akkor megosztottam
veled, hogy velem ez másképp volt. Még mindig kiállsz az igazad mellett?
Cassy Crockett: Igen, úgy gondolom még mindig ez a legjellemzőbb,
amit a nevemhez kötnek. Meg is lepődtem mikor a szerkesztést említetted, hisz ő
jóval fiatalabb hóbort, mint az írás. És egyik sem megy olyan szinten, mint
szeretném.
szerecsendio: Milyen szinten szeretnéd művelni a
szerkesztést? Van olyan bloggerina, akire felnézel, mert a munkái annyira
megfogtak?
Cassy Crockett: Ez egy kicsit idealista ábránd, de olyan szinten
szeretném ezt "űzni" hogy az ne legyen kifogásolható senki számára,
ránéznek, és azt mondják, hogy ez bizony szép munka. Elég sok ilyen szerkesztő
van például Khyira, IR*, Dorine Osteen, Roxana White... és még sorolhatnám.
szerecsendio: Több blogodban is feltűnik az olasz, mint
nyelv - gondolok itt a Benned is él-re és a That heart you caught... waiting
for you-ra. Esetleg te is tanulsz olaszul, vagy csak
Cassy Crockett: Igen, nagyon szeretem a nyelvet, és tanulok is -
egy-két éven belül pedig nyelvvizsgát is szeretnék belőle - de igazából imádom
is az országot, a kultúrát Van egy hangulata, ami azonnal magával ragadott. az
emberek temperamentumossága, a szavak hangzása, a történelem. Úgy minden. Az,
hogy két blogomban is megjelent igazából csak a véletlen műve.
A That heart you
caught...waiting for you-nál azért vált szerves részévé a történetnek, mert
Madaras Norbert a való életben is egy olaszországi klubcsapatban játszik, és
úgy gondoltam, hogy ez olyan szinten formálta a személyiségét, hogy nem vehetem
ki belőle, és így maradt az a megoldás, hogy a másik főszereplőm is valamilyen
úton-módon ott köt ki.
A Benned is él-nél pedig elsősorban ki akartam egy
kicsit szakadni abból a közegből, ahol az eredeti történet játszódik,
szélesíteni a perspektívát. Itt talán kicsit az elfogultságom is közre
játszott, hogy végül erre az országra, nyelvre esett a választás, de már nem is
tudnám elképzelni más nyelvvel. Meg is mosolyogtat, ha mondjuk elképzelem, hogy
egy jóval keményebb nyelvet választottam volna, milyen lenne a történet
(például orosz vagy német).
szerecsendio: Ha felajánlanák, hogy az egyik blogodat
megfilmesítenék, melyiket választanád?
Cassy Crockett: Fogalmam sincs, melyiket választanám. Nem érzem
egyiket sem olyan különlegesnek - oké ez így ebben a formában nem igaz, mert
kettő is van, amire nagyon büszke vagyok, bár még be sem fejeztem - azért, mert
mindegyik fanfiction, és ha választanom kellene valamit, amit filmvászonra
vigyenek, az legyen egyedi, különleges, és ne tűnjön egy örült rajongó
áhítatának.
Mivel van még két történet a fejemben, amiről már meséltem neked
valamelyik a kettő közül úgy érzem elég jó lenne ahhoz, hogy erre a feladatra
nevezzem.
szerecsendio: A Benned is él című blogodban olvastam, hogy Nevile
volt az, aki segített Harrynek a vizes próbánál. Ezek szerint a film volt az,
ami megihletett? A könyvet nem is olvastad?
Cassy Crockett: Igen, sokkal inkább a filmre támaszkodok, mert
valahol a könyvsorozat közepén alább maradt a lelkesedés, így valahol a ötödik
kötet környékén fel is adtam. A film viszont tetszett, nem az összes rész, de a
hetedik második része, a négyes és az ötös igen.
szerecsendio: Több témában is írtál/írsz. Melyik volt számodra a
legkönnyebb? A fantasy, mint a Harry Potter fanfiction vagy a romantikus, mint
a One Direction-ös és egyéb blogjaid?
Cassy Crockett: Az, hogy melyik volt a legkönnyebb elég nehéz
kérdés, hisz szerencsére elég vizuális típus vagyok így könnyen bele tudom
képzelni magam egy-egy szituációba. Sem a Harry Potter sem az Éhezők Viadala
vagy éppen a vízilabda válogatottról szóló történetemnél nem esik nehezemre
azonnal váltani. Azt pontosan tudom, hogy melyik vagy inkább melyikek
jelentették számomra a legnagyobb fejtörést. Ezek pedig kétségtelenül a One
Direction fanfictionok. Elég nehéz úgy romantikus, lágyabb hangvételben írnod
miközben a férfi karaktered/kartereid nem éppen a szíved csücske. De szerintem emiatt a kihívás miatt vágtam
bele.
szerecsendio: Az Éhezők viadala fanfictionodban Catot
választottad, mint férfi főszereplőt. Miért pont őt?
Cassy Crockett: Az Éhezők Viadalánál, mint annyi más könyvnél is az
volt a helyzet, hogy a filmet jóval hamarabb láttam, mint ahogy az alapmű a
kezembe került volna. Így pedig az alaptörténet a film megnézését követően
kezdett el körvonalazódni bennem. Catot igazából elég egyszerűen állították be,
mint egy gyilkoló-gépet, akiből a siker érdekében minden más érzelmet kiöltek.
Ez pedig elgondolkoztatott, hogy ez egyáltalán lehetséges-e vagy mi kell hozzá,
hogy ilyenné váljon valaki, és vajon lehet-e változtatni rajta. Már ekkor
tudtam, hogy ha időm engedi és írok egy ilyen témájú történetet neki
kulcsfigurának kell lennie, hisz ha ennyire képes megmozgatni az agytekervényeimet
valami csak van benne. (És csak így zárójelbe Alexander Ludwig szerintem nagyon
jól elkapta a figura lényegét, így lehet egy csöppet ő is közre játszott a
döntésben.)
szerecsendio: Végezetül lenne még egy kérésem. Csatolnál egy képet
arról a fejlécedről, amire a legbüszkébb vagy, és elmondanád, hogy miért pont
azt választottad, amit?
Cassy Crockett: Igazából én az a folyton elégedetlen típus vagyok,
fejléc vagy történet ügyileg is. Persze ez a maximalizmus csak saját magam felé
ilyen erős. Így az esetek 98%-ában nem tudok olyat mutatni, amire azt mondom na
ez sikerült. Pár perc szuggerálás után találok rajta valamit, amire azonnal azt
mondom ezt jobban is megcsinálhattam volna. Így fejléc téren sem fogok találni
dobogóst, a régebbi munkáimra szinte félek is ránézni. Tehát, amire egy kicsit
büszke vagyok az a tegnap esti művem, és pont azért csatolom, mert ezt még nem
volt alkalmam tüzetesen átvizsgálni
szerecsendio: Köszönöm, hogy vállaltad az interjút!
Cassy Crockett: Én köszönöm, hogy ennyi időd volt rám, nagyon
megható.
Millio puszi Xx
szerecsendio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése