05. Kritika - Royals

Royals

link (x)

Trailer:

Ha jól láttam Dorina Nagy munkája, ami magért beszél, ugyanis - szerintem már volt olyan kritika, aminek a bejegyzésében leírtam - nagyon tehetséges bloggerina, akire én magam is felnézek. A szöveg olvasható, a képek egyforma színvilágot tükröznek, így kellemes a szemnek. A zene pedig tökéletes választás. Az egyik kedvencem az Imagine Dragonstól, így hamar belopta magát a szívembe. Az egyetlen problémám a hosszával volt - értem én, valószínűleg az volt a lényeg, hogy a zene teljes egészében benne legyen, de túl hosszú ez a három perc, ahhoz képest, hogy kevés szöveget tartalmaz. Az ember könnyen megunhatja és bezárhatja, még mielőtt véget érne. Ez pedig nem valami jó, hiszen ezeknek a trailer videóknak az a célja, hogy az ember kedvet kapjon a történet elolvasásához.

Kinézet:

Imádom, hogy ilyen szépen meg lett szerkesztve ez az egész blog. A szürke tökéletesen tükrözi a történet - leginkább a főhősnőnk - hangulatát. Nem úgy értem, hogy sablonos és személytelen, hanem hogy keveredik benne a jó és a rossz (ha úgy tetszik: fekete és fehér).

A fejléc gyönyörű, profi munka és sok sok puszi a készítőjének, mert megérdemli. A háttér passzol hozzá - az egyetlen problémám, ami személy szerint engem mindig is zavart: mozog! Sokkal szebb, amikor csak a bejegyzés helyzete változik meg. Ezt viszont könnyen orvosolhatod, egyszerűen csak ki kell szedni a pipát a sablonok, háttérnél.

A rendezett képeid szépen, a Prológusod, amit külön oldalra tettél - ezt mondjuk nem értem miért - elegánsan sorkizártra van állítva, a díjadnak pedig nincs háttérszíne. Minden apróságra figyeltél, ami felett a legtöbben el szoktak siklani, ezzel elérve, hogy egy amúgy gyönyörű design slampos hatást kapjon. (Azonban a fejezetek oldalon elfelejtetted linkelni az utolsó két részt.)

A fejezeteid nincsenek telezsúfolva képekkel, sorkizártak, olvashatóak... nem tudok rá rosszat mondani.

Egyetlen problémám akadt, az pedig nem más, mint a chat. Miért maradt sárga? Szerintem állítsd átlátszóra, azzal nem lehet mellélőni (kivéve, ha elfelejted kékről feketére vagy szürkére állítani a szövegek és a linkek színét, úgyhogy erre majd figyelj oda).

Történet:

A történet szépen felépített cselekménysorozaton alapszik - bár nem tudhatom biztosra, hogy spontán vagy vázlatosan írsz-e, ha tippelnem kéne a másodikra szavaznék. A történeted nagyon egyedi s bár most is a történelemre kéne tanulnom, nem bírtam ki, hogy fél órácskára ide ne üljek és be ne fejezzem a történetet. Teljesen lehengereltél vele, pedig sosem rajongtam az ilyesfajta történetekért.

  Akkor egy kis ízelítő azoknak, akik még nem találkoztak a bloggal:

A történet elején meghalt Holkbrook polgármestere, aminek következtében egyfajta hatalmi harc kerekedett a városban. A két ellentétes és ellenséges család rivalizálása azonban háttérbe szorul főszereplőnőnk - Lea - életének fondorlatokkal teli és igencsak eseménydús mivolta mögött. Egy részeg félrelépés, egy régi barátság újjáéledése, egy pislákoló szerelem lángra lobbanása s egy idegesítő ellenség, akit az ember még csak  háta közepére sem kíván... mindezek tökéletesen jellemezni tudnák a blogodat. Az utolsó fejezetben pedig megtudhattuk, ki lett az új polgármester. Meg kell mondjam meglepett és ezek után izgatottan várom a folytatást, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor maga az ellenség ül a trónon.

Szereplők:

Az egyik kedvenc pontom, örülök, hogy végre ide is tudtam mit írni. A történetednek több kulcsfontosságú szereplője is van, így megpróbálok mindannyiukról karakter hű leírást és véleményt alkotni.

Leanora (Lea): az egyik kedvenc szereplőm, bár ez nem csoda, hiszen az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet. Magabiztos, eltökélt, néhanapján szeszélyes. Amolyan jó kislány-rossz kislány karakter, akiért odavan az olvasó, ugyanis a közelében bármi megtörténhet. Sok ellensége van, de emellett igaz barátokkal is megajándékozta az élet. Erős, független, de van, hogy elgyengül, ilyenkor pedig jó, hogy vannak olyan emberek, akikre támaszkodhat. Édesapja temetése után igencsak megromlott a kapcsolata az édesanyjával, akit személy szerint én ki nem állhatok.

Weston (West): a tökéletes pasi, de komolyan mondom. Kedves, megértő és annak ellenére, hogy gazdag és nagy hatalommal rendelkező családba született, képes volt megmaradni emberinek. Ő Lea jobbik fele, az, aki képes visszarángatni a szakadék széléről - visszafogja, ha elszalad vele a ló. Nagyon szereti az öccsét, akiért a kezét is képes lenne tűzbe tenni.

Allena: szeszélyes, pasifaló, fondorlatos, néha érzéketlen, ám hatalmas játékos. Lea legigazabb barátnője, aki mindig eléri, amit akar. Nem érdeklik a hatalmi harcok, elvan a saját csatáival. A nap legnagyobb idejében egy álarc mögé rejti igazi érzéseit - kivétel Lea előtt - belül azonban igencsak érzékeny. Erre tökéletes példa a Brad és közte kialakult kapcsolat, amit még finoman fogalmazva sem lehet kellemesnek nevezni. Biztos vagyok benne, hogy titokban oda és vissza van a fiútért, de ezt sosem vallaná be neki, vagy önmagának... makacsság makacsság hátán.

Colton: gonosz és számító, az pedig, amit a húgával művelt egyszerűen undorító, de ennek ellenére - vagy talán pont ezért - felkerült a dobogóra a kedvenc szereplőim versenyében. Ha nagyon akar, igenis képes empátiát mutatni, és az a rész különösen tetszett, mikor Lea és Ő együtt táncoltak a lány születésnapján. Ha muszáj lenne összehasonlítanom valakivel, azt mondanám egy emberbőrbe bújtatott Damon Salvatore - és nem csak azért, mert Ian játssza a szerepét. Imádja, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy azt ő előre eltervezte és még a húgánál is ügyesebben csavarja a szálakat, manipulálja az embereket.

Naomi: egy elkényeztetett apuci kedvence, aki odavan a hatalomért és szerintem az elkövetkezendő részekben meg fogja keseríteni Lea és Allena életét. Örülnék, ha tévednék, de erre még a fejemet is rá merném tenni.

Végül pedig, egy kevésbé fontos, mégis említésre méltó szereplő: Brad: titkok... titkok mindenhol! Alig várom, hogy jobban megismerhessem.

Helyesírás:

Alapvetően ismered a magyar helyesírás alapjait, így egy-két elütésen kívül nem nagyon találtam kivetnivalót, ezt viszont egy gyors átolvasással könnyen orvosolhatod - hozzáteszem: örülök, hogy végre nem ez a leghosszabb része a kritikának. 

A fogalmazásod évezhető és sok önfeledt pillatattal ajándékoztál meg ezen a tanulással teli héten. Jó volt egy-egy órácskára belefeledkezni a blogodba. Köszönöm.

Összességében:

10/9 - a blog gyönyörű, a történet egyedi és magával ragadó. Csupán egy-két kisebb hibát találtam benne, de ugye senki és semmi sem lehet tökéletes. Csak így tovább és remélem még sokáig olvashatom, ugyanis ezentúl minden részt nyomon fogok követni.

Millio puszi Xx

szerecsendio