Hm... Sziasztok!
Szóval. Ugye mindenkivel előfordul, hogy betelik az a bizonyos pohár. Nos, nálam ez egyre csak telik, és telik, én pedig folyton csak nyelek, most viszont úgy döntöttem, hogy oké, ennyi, elég volt.
Mondhatjátok, hogy hisztis vagyok, mondhatjátok, hogy már elegetek van ebből, vagy épp, hogy már minden egyes design blogon megtalálható - minimum egy, ha nem több - ilyen bejegyzés, de most a legkevésbé sem érdekel.
Nem említek neveket, mert nem is konkrét személyekkel van itt a probléma, hanem ezzel az egésszel, amit összefoglaló néven pofátlanságnak neveznek.
Kérdem én... Nagyon nagy kérés lenne tisztelettel fordulni a másik felé? Mármint, tényleg, olyan szinten megerőltető a leveled elejére bepötyögni, hogy "hello/szia/kabbeafaszom/etc"? Mert akkor rendben van, én tökéletesen megértem, csak szólj, ha neked ez leszívja az energiáid. Egyáltalán... Basszus, én egy szívességet teszek Neked, nekem ebből egy árva garasnyi hasznom nincs, és még Te tartoznál köszönettel azért, mert én megcsinálom, egyáltalán foglalkozom vele.
Próbálok kedvesen viszonyulni hozzád, de ha a leveled totálisan lekezelő/parancsolgató/követelőző, ne várd, hogy én majd egy édibédi nyuszifül leszek. És persze, megint én vagyok a bunkó, igaz? :D
A másik.
Sokan nem értékelik más munkáját. Ezt lehet többféleképp is értelmezni, én a legegyszerűbb variációra gondolok. Mármint... Vázolom a helyzetet.
Rendelek egy fejlécet xy-tól. Ez idáig teljesen rendben van, nincs betelve, aktív, tetszenek a munkái, miegymás.
Aztán várok, mert ugye egy fejléc elkészülése nem két perces meló. Várok, várok, eltelik két nap, és kész remekmű még mindig sehol.
Na, és ekkor jön el az a pont, amikor a bloggerek türelmetlenebbik fele gondol egyet, hogy oké, akkor ő majd rendel mástól. Megírja a levelet, majd elküldi, és vár. Jobb esetben ennyi, rosszabban pedig eljátssza ezt még egy néhányszor.
Eleve nem értem ezt az egészet, én személy szerint csak olyan embertől rendelek fejlécet, akinek megbecsülöm, esetleg nagyra tartom a munkáit, és bízom abban, hogy nekem is szépet készít. Másrészt pedig ugye türelmesen várok rá, hogy elkészítse nekem, hisz én kértem szívességet, és hálával tartozom, amiért elkészíti.
Egy normális fejlécrendelés nálam így néz ki, valamint megköszönöm, és kiteszem a munkáját, valamint azt is, hogy nem saját. Mert hidd el, senkinek sem kellemes érzés, ha sajátként tüntetik fel azt, amiért ő keményen megdolgozott.
Ja, és még annyi...
Ha tudod, hogy nem lesz hosszú életű a blogod, idő, és/vagy ihlethiányban szenvedsz, és semmi kilátásod nincs a történet befejezésére, ne nehezítsd meg, mert borzasztó látni, ha egy fejléced - ami talán még tetszik is - nem kerül ki sehová, mivel bezárták; magyarul feleslegesen dolgoztál, és a tetejébe ezzel a kedves rendelő még el is vette a lehetőséget másoktól, akiknek ténylegesen szüksége lenne a fejlécre.
Összességében.
Add meg a kellő tiszteletet, légy hálás, és tüntess fel forrást, vagy nem leszünk jóban.
Akinek nem inge, nem veszi magára. Tisztelet a kivételnek. Ilyenek.
Jóéjszakát, és kicsivel több tiszteletet,
J. Samuels
Ui.: Lehet, hogy ezt a bejegyzést csak a hajnalközeli idő, és a fáradtságom szülte, és délben, mikor felkelek le is törlöm, mert túl sok értelmét amúgy sem látom.
Ui2.: Attól még azért szeretlek Titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése