09. Kritika - AUDREYFICTIONS - a guy like you should wear a warnin'

AUDREYFICTIONS - a guy like you should wear a warnin'

link (x)

Trailer:

-

Kinézet:

Sokáig tűnődtem rajta: tetszik-e vagy sem, és még mindig nem tudom eldönteni, így inkább elemekre bontanám. A fejléc nagyon szép, olyan fenséges külsőt kölcsönöz a blognak, ahogy a fekete háttér is, amitől a fejléc beleolvad a környezetébe. Eddig szinte már tökéletes, nagyon imádom, de ahogy jobban megvizsgálom a modulsávod, nekem szemet szúrnak a világosszürke szövegdobozok. Annak ellenére, hogy a betűk is ugyanilyen színűek, nekem összerombolta a kellemes összhatást.

Egyébként a betűtípusok olvashatóak - helyenként talán kicsit kicsik, de ettől eltekintek, mert még így is tetszett és így is el tudtam olvasni -, az oldalaid rendezettek. Szépen két részre osztottad a történeteidet, méghozzá téma szerint, ami megint csak egy jó ötlet. 

A versenyes képeket viszont, amint vége lesz a megmérettetéseknek, szerintem szedd le, mert azzal, hogy színesek, rontják a blog borús hangulatát. Márpedig a történeteid megkövetelik mindezt.

Történet:

A Napfény íze

Ez az első történet, amit focistákról olvastam, így nem tudom, mi számít sablonnak ebben a témában és mi nem. Amikor elolvastam az első bejegyzést, legszívesebben azonnal kinyomtam volna az oldalad, mert eszembe juttatta azt a sok dark típusú történetet, ami itt kering a világhálón. De, ahogy lassan tovább olvastam és elértem a feléhez, már sokkal jobban tetszett az egész. Talán a szemszögváltás is dobott rajta... igen, határozottan ez volt az oka, mert így sokkal jobban át tudtad adni a dolgokat.

A történetedben megjelenik egy félreértett szerelmi szál, ami nem is igazán szerelem, csupán annak tűnik. A végén kiderül, hogy a két karaktert igazából egy szoros barátság köti össze. Voltak benne hihetetlen dolgok, mint például Fernando sérülése, amiből ömlött a vér. Szerintem ez egy kicsit el lett túlozva, egyébként szépen végig vitted. A lezárás is tetszett - ugyanis egy befejezett történetről beszélünk -, a maga keserű, mégis mézédes hangulatával. Jó volt végre valami olyat olvasni, amiben nem volt túlzott romantika és cukorfelhők.

Broken Promise

Nos, az előző történettel ellentétben ez egy One Direction fanfiction. Nem tudom, igazából kusza érzelmekkel pötyögöm ezeket a sorokat, mert fogalmam sincs, tetszik-e vagy sem. 

A történet alapja: a banda feloszlik egy heves vita következtében, mely egy lány miatt robbant ki Zayn és Harry között. Előbbi elmenekül, egészen New York-ig, ami természetesen nem tetszik sem a rajongóknak, sem a menedzserüknek, sem pedig a banda másik három tagjának. Időközben Zayn vesz magának egy házat a Nagy Almában, ahol az ingatlanos orosz származású húga - aki nem mellesleg egy modell - összeismerkedik kedves, keleties vonásokkal rendelkező főhősünkkel. Amellett, hogy ez a történet is borongós hangulatú, semmi egyéb pozitívumot nem tudok megemlíteni. Nem kötött le, sajnálom. Pedig a fogalmazásod még mindig nagyon jó volt, amikor megmaradtál egyes szám harmadik személynél. Ám ebben már az egyes szám első is gördülékenyebbre sikerült.

Szereplők:

A Napfény íze

Ebben a történetben három kulcsfontosságú karaktert alkottál meg, akikről mindenképpen szót kéne ejtenem, így neki is látok:

Callie: egy nő, aki a magazinok sztárja és nem éppen a jótékonykodásainak, inkább a férfiügyeinek köszönheti, hogy celebkirálynőnek nevezted az egyik fejezetben. És tényleg... már az elején látszik, hogy hagyja, hogy kihasználják. Megkefélik, majd kidobják, egy, az otthonába szóló repülőjeggyel. Az elején nem szimpatizáltam vele, a végére mégis megkedveltem és sajnáltam, amiért szinte semmi sem jött össze neki, amihez egy kis köze is volt a spanyol focistának. Néha határozott, olykor gyenge, de épp ezért szerethető.

Fernando: a híres-neves focista, akit szerelmi csalódás ért, s üldözött el Angliáig. Amikor megtudta - elhitte -, hogy szerelme megcsalta, kemény szavaival a háta mögött hagyta a lányt. Amikor ismételten találkoznak, hűvös marad, mégis, szinte érezhető rajta az elfojtott szenvedély. Akarja a lányt és nem is. Túl büszke, hogy megbocsásson, végül kiderül, hogy az egyetlen személy, akinek nem tudott megbocsátani: saját maga.

Cristiano: a férfi, akit legszívesebben felpofoztam volna, mégis, talán csak ő volt képes mosolyt csalni az arcomra. Nagyon jó barát, néha azonban kicsit túl ragaszkodó volt és túlontúl indulatos. Emiatt pedig mindhárom szereplő csúnyán leszerepelt a bulvárlapok címlapján.

Broken Promise

Akkor csapjunk is a közepébe, méghozzá a két legfontosabb szereplő jellemzésével. A többiekről nem szeretnél - és nem is tudnék - hosszú monológot írni. Alena nővére óvja a lányt, kedves és határozott, a One Direction tagjai pedig hűek önmagukhoz. Harry elcsábította az a személyt, akiért megdobbant Zayn szíve, ebből következik, hogy a lányról az egyetlen jelző, ami az eszembe jut az a ribanc. Niall szeret enni, Liam kicsit agresszív - na, mondjuk erre nem számítottam -, Louis pedig poénkodik és megpróbálja egyben tartani a bandát. Ennyi.

Alena: sikeres és gyönyörű modell, aki bár a munkájában magabiztos és határozott, a férfiakkal szemben szende szűzzé válik. Ezt bizonyítja az is, hogy majdnem minden egyes fejezetben elpirult, arcát ellepték a vöröses árnyalatban tündöklő pipacs színei. Ártatlan, ezért szerethető.

Zayn: a srác, akit szerelmi csalódás ért, s ezért menekülni vágyott. Most, hogy új életet kezdhetne, természetesen a banda egyfolytában visszasodorja a múltba. Híres, azok az emberek pedig, akiket az egész világ ismer, természetesen nem tűnhetnek el csak úgy. Kedveli Alenát, ez egyszer biztos, azonban még nem szerelmes. Nehéz is szeretni, ha egyszer összetörték az ember szívét.

Helyesírás:

Alapvetően helyesen írsz, legalábbis a szavaidban nincsenek orbitális hibák s talán még elütést sem láttam, bár az is megeshet, hogy átsiklottam rajtuk.

Az első történet elejét - igen, olvastam, hogy régebben elkezdted, ezért a fogalmazásod is bár nem túlzottan, de észlelhetően javult - még egyes szám első személyben kezdted. Ha ezt választod, akkor tarts ki mellette, legalább addig, amíg be nem fejezed az aktuális történetet, mert engem zavart, hogy az egyik fele még ilyen, a másik meg egyes szám harmadik személy volt. 

Mindenesetre szépen írsz, nincsenek benne erőltetett hasonlítok vagy rövid, egy szavas mondatok, aminek nagyon örültem. Egy mondatot azért találtam, ami már szúrta a szemem:

"... - kérdezi költőien, sötét, csokoládészín pillantását az égnek emelve, mintha már csak valami felsőbb erőtől remélhetne enyhet elkeserítő helyzetére."

Most megkérdezheted, hogy "ez meg mégis mi a szarért kötött bele?!" A válaszom egyszerű: fogalmam sincs, létezik-e olyan szó, hogy enyhet - valószínűleg igen, és nem te lettél hazánk második Kazinczy Ference -, de nem szép. Olyan jól elkezdted ezt az egészet, erre elrontod egy rosszul megválasztott szóval. 

... - kérdezi költőien, sötét, csokoládészín pillantását az égnek emelve, mintha már csak valami felsőbb erőtől remélhetne enyhülést elkeserítő helyzetére.

Összességében:

10/6 - a blogod szép, egy-két hibát találtam a kinézetben, a történeteid a maguk módján igazán egyediek, mégsem kötik le az ember figyelmét, az enyémet legalábbis nem sikerült, pedig a fogalmazásod is kellemes. Sok sikert a továbbiakban!

Millio puszi Xx

szerecsendio