12. Kritika - Kill me, after then...

Kill me, after then...

link (x)

Trailer:

Hol is kezdjem?! Az eleje egész jónak ígérkezett, úgy egészen az első másodpercig, aztán váltott a kép, a gif mérete teljesen eltért az előzőtől, én pedig kiábrándultam. A képek méretén kívül egy-kettő minősége is kellően elvette a kedvem a képernyő bámulásától, arról nem is beszélve, hogy a szöveget még egy gyorsolvasó sem - na jó, talán egy ilyen szerzet igen - tudta volna elolvasni. Az egyetlen pozitívum, amit meg tudnék említeni, az a zene volt. Tetszett, hogy pörgős az alap és nem a megszokott lágy dallamok szóltak a videó alatt. De tényleg csak ennyi, semmi több... ha erre találok rá hamarabb és nem a blogra, akkor nem éreztem volna késztetést arra, hogy elolvassam a történeted. Pedig ezeknek a videóknak pont ez lenne a célja.

Kinézet:

Az első szó, ami eszembe jutott róla, az a gyönyörű! Tényleg profi munka maga a fejléc és az egész design is. A színek harmonizálnak, a chat nem üt el a kinézettől, hiszen ha jól látom, átlátszóra állítottad. A betűk olvashatóak - csupán annyi a problémám, hogy a bejegyzéseid szövegét nem állítottad sorkizártra, amitől slamposak lesznek a részeid; mármint kinézetre. Hidd el, a legszebb design-okat is el tudja rontani ez az apróság.

Tetszett, hogy mindennek csináltál egy külön oldalt, így még a versenyen elért díjaid vagy a jelentkezéshez szükséges képek sem csúnyítják a modulsávot. A rendezett képek bámulatosak, csak pislogtam nagyra tárt szemekkel, annyira lenyűgöztek. Viszont az oldalaknál is találtam egy kivetnivalót: a fejezeteknek elfelejtettél külön oldalt csinálni, így vissza kellett keresnem a blogarchívumnál. Ez elég macerás lesz, ha már eléred a húsz fejezetet, így ezt kijavítanám a helyedben. 

Egyébként tényleg büszke lehetsz, hiszen egy káprázatos blog tulajdonosának mondhatod magad.

Történet:

A történeted prológusa egy visszaemlékezés, amiben a lány apját megöli egy kegyetlen drogdíler, s ezután a lány érthető okokból bosszúra szomjazik. Igazából egész jól indult, ha eltekintünk pár fogalmazásbeli hibától, így nagy reményekkel kezdtem bele az első fejezetbe, ahol szintén nem maradtam akció híján. Kedves főhősnőnket és társát - akivel később kiderült, még csak baráti viszonyt sem ápolnak egymással - majdnem lelövi az a titokzatos idegen, aki egykoron a lány apját. Nos, még ez is hihető, hiszen miért ne?! A bosszúról fog szólni a történet, gondoltam én naivan, de aztán a második fejezetben egy gyors jelenetváltás: Brooke úgy vitatkozik a nővérével, mint egy ovis kisgyerek és úgy áll bosszút a tegnapi társán, mint egy első osztályos gimnazista. Itt már kezdtem kiábrándulni a történetből, főleg, hogy a lányt egy kis beszélgetés miatt felküldték az igazgatói irodába, mint egy rossz tini sorozatban. De tovább olvastam, mert még mindig érdekelt, mi lesz ezután.... Hogy mi lett?! Teljes képszakadás, ugyanis szinte semmit sem értettem a harmadik fejezetből, ami először egy álommal, majd egy különös kórházi?! ébredéssel folytatódott. Kétszer is nekirugaszkodtam, pedig szerintem nem vagyok idióta, de mindegy is, magamban elkönyveltem, hogy bizony, ehhez még én is kevés vagyok. Ezt követően keserédes mosollyal nyugtáztam, hogy a negyedik fejezeted címe: "Te ezt tényleg nem érted!" Igazad volt, mert nem... 

Gondolkoztam azon, hogy megvárom az ötödik részt, végül lemondtam erről az egészről, mert bár az alap jó, nekem nem nyerte el a tetszésemet a történetvezetésed. A trailer megtekintése után pedig teljesen összezavarodtam, mert abban valamiféle nyaralásról volt szó, nem pedig az ütős bosszúról. 

Szereplők:

Két, maximum három szereplő van, akit meg kéne említenem, így gyorsan neki is kezdek.

Ott van drága főhősnőnk - Brooke -, aki kissé összetett és helyenként zavaros személyiséggel rendelkezik. Kettős életet él, nappal iskolába járó tini, este fegyverzsonglőr. Igazából ezzel még semmi bajom, hiszen elképzelhető, hogy vannak ilyen emberek, Marvel szuperhősei is hasonló cipőben járnak. Ami azonban zavart, az a megszokott vonzódom hozzá vagy sem, utálom és szeretem monológok a fejében Jake kapcsán, aki egyébként a nővérével smárol és egyéb finomságok... erre példát is hoztam:

"A teste a térdére volt rökönyödve, de még így is elég jól nézett ki. Ööö... oké ezt biztos nem én mondtam." Ó, de még mennyire, hogy te mondtad, kisanyám!

Anne: Brooke ikertestvére és egy igazi picsa, mármint a második fejezetben nyújtott teljesítménye után. Róla elég, ha az ember ennyit tud, meg egyébként is keveset szerepelt, így ha megerőltetném magam sem tudnék ódákat zengeni róla.

S akkor a harmadik fontosabb szereplőnk, Jake: nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Igazából elég vicces karakter, csak beállítottad egy önimádó poénzsáknak, akiről egyfolytában egy szoknyapecér paraszt jut az eszembe. Nem tudom miért, pedig ígéretes volt.

Helyesírás:

Alapvetően nincsenek problémáid a helyesírással, de azért van három dolog, amit megemlítenék. 

Először is: találtam pár elütést, helyenként értelmetlen szavakat, ami lehet, hogy csak véletlen, de azért kimásolom neked:

"A férfi lövőt, de szerencsére még időben sikerült az útból ellökni a poén zsákot." Hmm, kétszer is elolvastam a mondatot, mire rájöttem,  hogy szerintem eggyel több magánhangzót nyomtál le a billentyűzeten. A férfi lőtt, de szerencsére még időben...

"Nálam van a törőm." Itt szerintem a tőrre gondoltál nem pedig egy olyan tárgyra, amivel fel lehet törni mondjuk egy diót, nem? Akkor helyesen így nézne ki: Nálam van a tőröm.

Ezeket természetesen könnyen orvosolhatod, ha legalább egyszer átolvasod a részt, mielőtt kitennéd. Én is át szoktam, többször is és ennek ellenére biztosan maradnak benne hibák, de kevesebb, mint alapjáraton. 

Másodszor: sokat váltogatod az igeidőket, néha egy mondaton belül is fellelhető a jelen s a múlt.

"A földre kerülve én is lőttem és sikeresen el is találtam a lábát. Direkt nem olyan helyre célzok, amely nagyon sérülékeny."

Ez helyesen talán valami ilyen lenne - azért múlt időt használok, mert az volt gyakrabban: A földre kerülve én is lőttem és sikeresen el is találtam a lábát. Direkt nem olyan helyre céloztam, ami nagyon sérülékeny.

Harmadszor: észrevettem, hogy néhol különös sorrendben írod le a szavakat. Persze ez nem eget rengető hiba, hiszen a magyar nyelv az egyik nagy kivétel a kötött szórend alól, viszont ezzel sokkal akadozottabbá teszed az olvasást az olvasók számára.

"Suli képesnek nyilvánítottam magam, miközben a bakancsot húztam fel a lábamra."

Suli képesnek nyilvánítottam magam, miközben felhúztam a lábamra a bakancsomat. Vagy valami hasonló.

Összességében:

10/5 - a blog gyönyörű, az alap ígéretes, de figyelj oda, mert a felesleges rizsával és a különböző igeidőkkel könnyen el lehet rontani. Még az elején tartasz, simán kihozhatod belőle és magadból a maximumot. További sok sikert!

Millio puszi Xx

szerecsendio