.png)
Fake Love - Niall Horan Fanfiction
link (x)
Trailer:
-
-
Kinézet:
Sajnálom, de nekem egyáltalán nem tetszik, még annak ellenére sem, hogy elvonatkoztattam a rózsaszín utálatomtól - hiszen akkor nem lennék túl fair a kritika ezen részét illetően. Nem a szín a lényeg, hanem az összhatás. Viszont nekem az sem jött át.
Van, hogy egy-egy "képkeretes" fejléc belopja magát a szívembe, azonban a tiedet túl üresnek találtam. Egyáltalán nem tetszik, és szerintem a kép, amit Niall-ről választottál, kissé előnytelen.
A bejegyzéseid szépek, sorkizártak, a betűtípus olvasható, viszont a modulsávoddal már akadtak problémáim. Ötletes, hogy mind a két szereplőről tettél be egy gifet, feldobta, már-már életet adott az egésznek, de a chat túlságosan alulra került - bár megjegyzem, hogy hatalmas pozitívum, amiért nem üt el az oldaltól. Vannak, akik rózsaszínhez kék-fehéret választanak... érthetetlen -, legalábbis szerintem. Emellett az a verseny kép is rontja az összhatást. Persze tudom, az ilyeneket muszáj kitenni, hiszen alap követelmény ahhoz, hogy jelentkezhess, viszont azt tanácsolom, hogy amint megvolt az eredményhirdetés, szedd le onnan, vagy ha nagyon ragaszkosz hozzá, akkor csinálj neki egy külön oldalt.
S ha már oldalak. Nagyon szépen megcsináltad a 'Tartalom" részt, a többibe sem tudok belekötni, ráadásul a HTML-kód, amit használtál, egyszerű és nagyszerű. Imádom.
Sajnálom, de nekem egyáltalán nem tetszik, még annak ellenére sem, hogy elvonatkoztattam a rózsaszín utálatomtól - hiszen akkor nem lennék túl fair a kritika ezen részét illetően. Nem a szín a lényeg, hanem az összhatás. Viszont nekem az sem jött át.
Van, hogy egy-egy "képkeretes" fejléc belopja magát a szívembe, azonban a tiedet túl üresnek találtam. Egyáltalán nem tetszik, és szerintem a kép, amit Niall-ről választottál, kissé előnytelen.
A bejegyzéseid szépek, sorkizártak, a betűtípus olvasható, viszont a modulsávoddal már akadtak problémáim. Ötletes, hogy mind a két szereplőről tettél be egy gifet, feldobta, már-már életet adott az egésznek, de a chat túlságosan alulra került - bár megjegyzem, hogy hatalmas pozitívum, amiért nem üt el az oldaltól. Vannak, akik rózsaszínhez kék-fehéret választanak... érthetetlen -, legalábbis szerintem. Emellett az a verseny kép is rontja az összhatást. Persze tudom, az ilyeneket muszáj kitenni, hiszen alap követelmény ahhoz, hogy jelentkezhess, viszont azt tanácsolom, hogy amint megvolt az eredményhirdetés, szedd le onnan, vagy ha nagyon ragaszkosz hozzá, akkor csinálj neki egy külön oldalt.
S ha már oldalak. Nagyon szépen megcsináltad a 'Tartalom" részt, a többibe sem tudok belekötni, ráadásul a HTML-kód, amit használtál, egyszerű és nagyszerű. Imádom.
Történet:
Az alapja nagyon jó, legalábbis azt mindenképp meg kell említenem, hogy eredeti. Még sehol sem találkoztam hasonlóval, így minden elismerésem a tied. A prológusod viszont nagyon rövid, inkább történetbemutatásnak, fülszövegnek hívnám, mintsem bevezetésnek, hiszen nem vezetett be a történetbe, hanem nagy vonalakban leírta mindazt, amit a következő négy fejezetben megtudhattam.
A történeted főszereplője - Barbi -, várandós anyuka, aki megtudja, hogy a férje - Niall -, átverte őt. Amikor hosszú hónapokkal a történet előtt elvesztette az emlékezetét, azt hazudta neki, hogy együtt voltak, s a lány minden szavát itta, naivan hitt neki. Azóta összeházasodtak, lassan megszületik a kisbabájuk...
Egyik nap Barbi leül a kanapéra - ezek szerint hosszú hónapok óta nem tehette meg -, és észreveszi, hogy rengeteg neki címezett levél lapul a belsejében. Természetesen elolvassa az egyiket, amiben Niall mindent bevall neki. Nem tudom, mi vihette rá a fiút erre, ahelyett, hogy egy: vagy eltitkolja, hiszen időközben beleszeretett a lány; kettő: személyesen közli vele a csúfos igazságot. Bár tény, hogy így "egyszerűbb" volt.
Barbi természetesen felháborodik, ami a babának sem tesz jót, elgyengül... végül elesik. Niall hazatérve szólongatja, de a lányban túlteng a düh, nekiesik s végül Niall idegesen rohan ki a házból. Balesetet szenved. Barbi persze - fogjuk a hormonokra - már nem is olyan mérges, hívja a mentőket, mindketten kórházba kerülnek. Az orvos végül közli a lánnyal, hogy Niall életveszélyben van, azonban a következő részben már együtt sétálnak haza. Hűha, kissé gyors, nem gondolod? Jobban is kifejthetted volna a dolgokat!
Otthon persze ismét áll a bál, veszekednek egy sort, s a lány kihez menekül, ha nem.. ha nem... Niall szüleihez?! Most komolyan, ha te összeveszel a férjeddel, akkor oda mész, ahol mindenki szereti őt? Ahol minden rá emlékeztet? De igazából nem is ez csapta ki nálam a biztosítékot, nem a következő fejezet eleje:
Niall bent van a szobában és Barbit puszilgatja, amit a lány eleinte enged, majd ellöki és kiküldi. Komolyan mondom, egész idő alatt azt hittem, hogy álmodik, vagy ha ő nem is, akkor én. Mert ilyen nincs! Vagy szereti, vagy nem. Vagy hagy időt magának, hogy tisztázódjanak a dolgok, azonban semmiképp sem ez.
A történetvezetésed kissé kusza és helyenként igencsak gyors... de még az elején tartasz, és amint láttam, jó sok fejezetet tervezel. Van idő, lassíts, írd körül a dolgokat. Jó lesz ez, hiszen az alap tényleg egyedi.
Az alapja nagyon jó, legalábbis azt mindenképp meg kell említenem, hogy eredeti. Még sehol sem találkoztam hasonlóval, így minden elismerésem a tied. A prológusod viszont nagyon rövid, inkább történetbemutatásnak, fülszövegnek hívnám, mintsem bevezetésnek, hiszen nem vezetett be a történetbe, hanem nagy vonalakban leírta mindazt, amit a következő négy fejezetben megtudhattam.
A történeted főszereplője - Barbi -, várandós anyuka, aki megtudja, hogy a férje - Niall -, átverte őt. Amikor hosszú hónapokkal a történet előtt elvesztette az emlékezetét, azt hazudta neki, hogy együtt voltak, s a lány minden szavát itta, naivan hitt neki. Azóta összeházasodtak, lassan megszületik a kisbabájuk...
Egyik nap Barbi leül a kanapéra - ezek szerint hosszú hónapok óta nem tehette meg -, és észreveszi, hogy rengeteg neki címezett levél lapul a belsejében. Természetesen elolvassa az egyiket, amiben Niall mindent bevall neki. Nem tudom, mi vihette rá a fiút erre, ahelyett, hogy egy: vagy eltitkolja, hiszen időközben beleszeretett a lány; kettő: személyesen közli vele a csúfos igazságot. Bár tény, hogy így "egyszerűbb" volt.
Barbi természetesen felháborodik, ami a babának sem tesz jót, elgyengül... végül elesik. Niall hazatérve szólongatja, de a lányban túlteng a düh, nekiesik s végül Niall idegesen rohan ki a házból. Balesetet szenved. Barbi persze - fogjuk a hormonokra - már nem is olyan mérges, hívja a mentőket, mindketten kórházba kerülnek. Az orvos végül közli a lánnyal, hogy Niall életveszélyben van, azonban a következő részben már együtt sétálnak haza. Hűha, kissé gyors, nem gondolod? Jobban is kifejthetted volna a dolgokat!
Otthon persze ismét áll a bál, veszekednek egy sort, s a lány kihez menekül, ha nem.. ha nem... Niall szüleihez?! Most komolyan, ha te összeveszel a férjeddel, akkor oda mész, ahol mindenki szereti őt? Ahol minden rá emlékeztet? De igazából nem is ez csapta ki nálam a biztosítékot, nem a következő fejezet eleje:
Niall bent van a szobában és Barbit puszilgatja, amit a lány eleinte enged, majd ellöki és kiküldi. Komolyan mondom, egész idő alatt azt hittem, hogy álmodik, vagy ha ő nem is, akkor én. Mert ilyen nincs! Vagy szereti, vagy nem. Vagy hagy időt magának, hogy tisztázódjanak a dolgok, azonban semmiképp sem ez.
A történetvezetésed kissé kusza és helyenként igencsak gyors... de még az elején tartasz, és amint láttam, jó sok fejezetet tervezel. Van idő, lassíts, írd körül a dolgokat. Jó lesz ez, hiszen az alap tényleg egyedi.
Szereplők:
Két kulcsfontosságú szereplőd van, én mégis hozzátennék majd egy pluszt, ha nem gond, hiszen bár csak egy röpke pillanatra volt jelen az emléke, nálam kiverte azt a bizonyos biztosítékot.
Barbi: kedves, aranyos és imádni való... egészen az első fejezetig, utána viszont legszívesebben felpofoztam volna. Értem én, hogy terhes és a hormonok, azt is, hogy fáj neki, hogy átverték, na de akkor is gyerekes amit csinál. Először is: állandóan sír, másodszor döntésképtelen. Egyfolytában arról nyafog, hogy Niall megbántotta, közben pedig a csókjairól meg a közelségéről álmodozik. Közel engedi magához, majd ellöki. Nagyon zavaró, már-már irritáló személyiséggé változott, arról nem is beszélve, hogy idézem: szenvedjen csak, ha én is szenvedtem. Tudja meg mi a fájdalom... ugyan már, hiszen egy hatalmas hazugságot kivéve tökéletes élete van/volt. Ezt mi sem bizonyítja, mint a gondolatai:
"Hiszen hamarosan születni fog egy gyermekem, akinek az apját tiszta szívemből szeretem, és nem lennék képes őt bántani" Akkor most mi is van ezzel a szenvedjen dologgal?! Zavaros!
Niall: egy fokkal jobb, bár nem értem, miért írta azokat a leveleket. Azt pedig pláne nem, hogy honnan a ménkűből szedte ezt a hazugságot. Kreatív, ezt meg kell hagyni.
Barbi apukája: ilyen kegyetlen és debil ember nem létezik, ha mégis, akkor sajnálok mindenkit, aki ismer hasonlót. Bemásolom a mondatot, amit a lány egyik emlékképéből szedtem, s ami annyira megbotránkoztatott:
"Emlékszem, egyszer még az utcára is kirakott, azzal a szándékkal, hogy csak akkor mehetek haza, mikor elég pénzt gyűjtöttem."
Két kulcsfontosságú szereplőd van, én mégis hozzátennék majd egy pluszt, ha nem gond, hiszen bár csak egy röpke pillanatra volt jelen az emléke, nálam kiverte azt a bizonyos biztosítékot.
Barbi: kedves, aranyos és imádni való... egészen az első fejezetig, utána viszont legszívesebben felpofoztam volna. Értem én, hogy terhes és a hormonok, azt is, hogy fáj neki, hogy átverték, na de akkor is gyerekes amit csinál. Először is: állandóan sír, másodszor döntésképtelen. Egyfolytában arról nyafog, hogy Niall megbántotta, közben pedig a csókjairól meg a közelségéről álmodozik. Közel engedi magához, majd ellöki. Nagyon zavaró, már-már irritáló személyiséggé változott, arról nem is beszélve, hogy idézem: szenvedjen csak, ha én is szenvedtem. Tudja meg mi a fájdalom... ugyan már, hiszen egy hatalmas hazugságot kivéve tökéletes élete van/volt. Ezt mi sem bizonyítja, mint a gondolatai:
"Hiszen hamarosan születni fog egy gyermekem, akinek az apját tiszta szívemből szeretem, és nem lennék képes őt bántani" Akkor most mi is van ezzel a szenvedjen dologgal?! Zavaros!
Niall: egy fokkal jobb, bár nem értem, miért írta azokat a leveleket. Azt pedig pláne nem, hogy honnan a ménkűből szedte ezt a hazugságot. Kreatív, ezt meg kell hagyni.
Barbi apukája: ilyen kegyetlen és debil ember nem létezik, ha mégis, akkor sajnálok mindenkit, aki ismer hasonlót. Bemásolom a mondatot, amit a lány egyik emlékképéből szedtem, s ami annyira megbotránkoztatott:
"Emlékszem, egyszer még az utcára is kirakott, azzal a szándékkal, hogy csak akkor mehetek haza, mikor elég pénzt gyűjtöttem."
Alapvetően tisztában vagy a helyesírás szabályaival, azonban a szokásos elütésekkel szemben találtam három fontos dolgot, amit szeretnék megemlíteni. Ezek pedig:
KÖZPONTOZÁS:
Vagy nagybetű, és akkor pontot is használhatsz, vagy kisbetű (úgy nevezett közbevetés esetén, bár nem vagyok szakértő, én is az irodalomtanáromtól hallottam) és akkor NINCS pont, hiszen nincs vége a mondatodnak.
"Sajnálok mindent, de egyszerűen muszáj volt ezt hazudnom, különben most nem lehetnénk együtt. - nézett mélyen a szemeimbe." Helyesen valahogy így néz ki: Sajnálok mindent, de egyszerűen muszáj volt ezt hazudnom, különben most nem lehetnénk együtt - nézett mélyen a szemeimbe.
-E HELYES HASZNÁLATA
Az ilyen -e egy kérdőszócska, te viszont egy nagyon csúnya hibát vétettél a következő mondatban:
"Niall-nek sürgősen el kellett menni-e, ezért egyedül maradtam a hatalmas házban." Helyesen: Niall-nek sürgősen el kellett mennie, ezért egyedül maradtam a hatalmas házban.
A JELEN ÉS A MÚLT IDŐ, AZOK KEVERÉSE
Nagyon sokan elrontják, főleg, ha valaki két vagy több blogot vezet és mindenhol mással kísérletezik. Könnyű átcsúszni jelenből múltba, ahogy fordítva is, de az átolvasás ezen is segít.
"Vagyis csak próbáltam a nagy pocakom ellenére. Igen, terhes vagyok. Már a nyolcadik hónapot taposom, s most kezdett el nem olyan régen mozgolódni, ami nekem egyáltalán nem tesz jót."
Mivel leginkább múltban írsz, így helyesen valami ilyesmi: Vagyis csak próbáltam, a nagy pocakom ellenére. Igen, terhes voltam. Már a nyolcadik hónapot tapostam, s a kicsi abban az időben kezdett el mozgolódni, ami nekem egyáltalán nem tett jót.
A fogalmazásod azonban nem vészes, bár semmi kétség, van hová fejlődnöd. Ha sokat gyakorolsz és odafigyelsz ezekre az apró hibákra, akkor észrevehetően jobb leszel.
Összességében:
10/5 - a blog kinézete jó is meg nem is, szerintem kicsit át kéne variálnod; a történet egyedi, azonban Barbi jelleme idegesítő s így hamar betelhet a pohár egy-egy jelenlegi vagy jövendőbeli olvasónál. Figyelj oda a helyesírásra, olvasd át a részeket, mielőtt közzé teszed őket. További jó blogolást!
10/5 - a blog kinézete jó is meg nem is, szerintem kicsit át kéne variálnod; a történet egyedi, azonban Barbi jelleme idegesítő s így hamar betelhet a pohár egy-egy jelenlegi vagy jövendőbeli olvasónál. Figyelj oda a helyesírásra, olvasd át a részeket, mielőtt közzé teszed őket. További jó blogolást!
Millio puszi Xx
szerecsendio
Drága szerecsendio!
VálaszTörlésElőször is nagyon szépen a kritikát! A hibákat, amiket vétettem kifogom javítani, s mostantól kezdve jobban odafogok figyelni a többi dologra is! Másodszor pedig a design már alakulóban van ez csak egy ideiglenes, és meg kell hogy mondjam: nekem sem tetszik. Tudom, hogy van hová fejlődnöm, és hidd el én mindent megteszek ennek érdekében, csak egy kicsit lusta vagyok odafigyelni egy-két dologra. A további részekben majd kiderülnek dolgok, amikben szerepleni fog Niall titkolózása is, meg hogy Barbi miért viselkedik így, ahogy. Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
Ölel, Hope S.
Kedves Hope!
TörlésIgazán semmiség, megpróbáltam építő kritikát fogalmazni, amivel őszinte vagyok, de még nem bántalak meg. Fejlődni mindenkinek kell, még a legjobbaknak is, ezzel nem vagy egyedül és tudom, hogy menni fog. A következő designhoz pedig jó munkát/ sok sikert, biztos szép lesz :)
Millio puszi Xx