26. Kritika - Csendpatak

Csendpatak

link (x)

Trailer:

-

Kinézet:

Amikor megnyitottam a blogod, úgy voltam vele, hogy nekem ez a fejléc egyáltalán nem tetszik, de aztán telt az idő (minden nap elolvastam egy fejezetet), és rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz. Nem a fejléccel van a baj, hanem a színekkel és a sablonnal. 

Először is, a helyedben a sablont átváltoztatnám egyszerűre (abból is a feketére, mert annak vékonyabb a széle a fejléc körül, és sokkal szebb lesz tőle az egész blog). Másodszor: hiányolom a narancssárgát, ami olyan gyönyörűen mutat a fejlécen. Hova tűnt?  Az a pár link egyáltalán nem hangsúlyozza ki, és nem is hozza el a kívánt hatást. A helyedben narancssárgára változtatnám a hátteret és zöldre a bejegyzések színét. Sokkal szebb lenne, látványosabb és figyelemfelkeltőbb. 

A bejegyzéseid egyébként nagyon szépek. A betűtípus olvasható, nincs túlzsúfolva értelmetlen képekkel, a szöveg sorkizárt és tagolt. 

Az oldalaiddal is ugyanez a helyzet, a szereplőidnek igényes, rendezett képeket csináltál, a fejezeteid fel vannak sorolva, minden link a megfelelő bejegyzéshez vezet. A díjak és a versenyek oldalba nem lehet belekötni.

A chat ablak átlátszó, ahol egyébként a zöld és a narancssárga dominál, így illik a bloghoz, bár a modulokat kicsit átvariálnám. Legfelülre kéne a történet, hogy az olvasó azonnal lássa, miről szól a blog, majd jöhetnek az oldalak, a chat és csak utána a tudnivalók és a rendszeres olvasók. 

A cseréket nagyon egyedien oldottad meg, a kis képek egyszerre árulják el, miről szólnak a belinkelt történetek, és maradnak titokzatosak, mégis... voltak pillanatok, amikor a falra másztam tőlük. Tudom, ezt bizonyára csak én gondolom így, és nem is mondom, hogy rosszak. Inkább furák, hisz eltér a megszokottól.

Történet:

A Prológus elolvasása után mosolyogva kezdtem bele az első fejezetbe, ugyanis abból a bejegyzésből kihoztál mindent, amit ki lehet. Figyelemfelkeltő, szépen megfogalmazott, érdekes, és a sorok magukat olvastatták. Aztán elolvastam az első részt és elkerekedett szemekkel vettem tudomásul, hogy fogalmam sincs, miről szól a történet, de még csak a blog témáját sem tudtam megfejteni. A kettő közötti éles kontraszt összezavart, és azonnal kombinálásra késztetett - ez egy jó dolog, hiszen azt jelenti, hogy az olvasót érdekli a folytatás. Engem is megfogtál... már szinte magam előtt láttam, hogyan fűződik össze a két véglet - a nyugodt családias és a titokzatos, kissé félelmetes. Ám a bejegyzések csak jöttek és jöttek, én pedig még mindig nem jöttem rá, mit szeretnél kihozni mindebből. Lassan indulnak be a dolgok, és bár öröm volt látni, milyen terjedelmesek a bejegyzéseid, őszintén elmondom, hogy néha szívesen átugrottam volna egy-egy bekezdést.

A történet egy egyedülálló anyukáról szól, akit alig egy hónapja hagyott ott a szerelme. Aranyos, családias történet, ami élvezetes olvasmány egy hosszú délután. Nyugodt, nincsenek benne túl nagy bonyodalmak - eddig legalábbis -, és olyan életszerű, hogy az ember elhiszi, bárkivel, akár vele is megtörténhet. Eddig nyolc fejezetet tettél közzé, sejtem, hogy csak most jönnek majd az izgalmak, hiszen az utolsó fejezet a hollandiai kikötéssel zárult, de vegyes érzelmeim vannak. Egy részem szívesen folytatná, a másik felem mégis azzal győzköd, hogy hiába várok az izgalmakra, azok talán sosem fognak megérkezni.

Egy jó bloghoz elengedhetetlenek a frappáns fordulatok, a megfelelő időzítés vagy az érdekes, kissé titokzatos karakterek. Kicsit rázd fel Elena világát, és hihetetlenül jó blogod lesz, hiszen a tehetséged megvan hozzá. A Prológussal pedig bebizonyítottad, hogy tudsz te hatásvadász is lenni, ha nagyon akarsz.

Szereplők:

Négy főbb szereplőd van, akiket ki szeretnék emelni. Kezdetnek például:

Elena: A művészet iránti szeretete megmutatkozik minden egyes mozdulatában, szinte már teljesen eggyé vált vele, és ha valóban létezne, egyből rá gondolnék egy igényes festmény láttán. Egyedülálló anya, tele félelemmel és keserűséggel. Utóbbi akkor mutatkozott meg igazán, amikor a testvére és a legjobb barátnője összemelegedtek, ő pedig elutasította a szerelmesek látványát. Ennek ellenére nem tudnám azt mondani, hogy nem szeret tiszta szívből - most nem csak arra gondolok, hogyan bánik a kisfiával, hanem arra is, hogy ha Sean azt mondaná neki, hogy szereti, egyből visszamenne hozzá. Ritka és fájdalmas az ehhez hasonló, mély érzésű szeretet. Elena emellett kicsit esetlen, visszafogott, olvasás közben szüntelen úgy éreztem: meg kell őt védenem. Szeretetreméltó, kidolgozott főszereplő.

Jeff: A férfi, akiért odavannak a nők. Jóképű, kedves, imádja a gyerekeket. Kell ennél több? Nem csodálom, hogy megtetszett Cindynek, és azt sem, hogy Elena kicsit féltékeny volt arra, hogy mostantól nem ő lesz az egyetlen lány a férfi életében (fura, hiszen testvérek, de akkor is... egy bizonyos szinten tényleg megértettem). Ahogy észrevettem, bármit megtenne a testvéréért, vagy az unokaöccséért, ami becsülendő.

Cindy: A legjobb barátnő, igencsak bohókás stílussal. Az elején nem kedveltem túlzottan, mert olyan különös volt az első pár részben, de aztán, ahogy telt az idő, egyre inkább megkedveltem, ám a végére megint elrontotta. Nem tudom felfogni, hogy milyen legjobb barátnő az, aki megsértődik, amikor eleve ő titkolózott? Jogos volt, amikor Elena kiborult (tény, hogy nem kellett volna úgy viselkednie, mint egy kisgyereknek, és élből elutasítania a kapcsolatukat). Szerintem meg kellett volna beszélniük. Normálisan, ahogy a felnőttek teszik.

Jack: A legaranyosabb kisfiú a világon, én oda és vissza voltam érte minden egyes jelenetben, még akkor is, amikor kicsit hisztizett. Ki ne szeretne egy olyan ötéves kisfiút, mint ő? A Prológus elolvasása után azt hittem - lehet, hogy tényleg ő az, csak már nem emlékszem, megemlítetted-e a kisfiú nevét -, hogy ő az a bizonyos kisgyerek, és amit megtalált a végén, az az anyukája volt. Ha igazak a feltevéseim, akkor írj valahol, mert ez átlendítene a pozitív irányba, és érdekelne a folytatás.

Helyesírás:

Alapjában véve te is tisztában vagy a magyar helyesírás szabályaival, de ennek ellenére találtam pár visszatérő hibát, amiket ezúttal is külön pontokba szedtem. Egyik sem vészes, egy kis átolvasással könnyen ki lehet javítani őket.

KÖZPONTOZÁS

Nagyon fontos, hogy ha egy monológ, párbeszéd, eszmecsere közé közbeveted a szereplő érzéseit, vagy cselekedeteit és pontot teszel a mondat végére, akkor a következő mondatot nagybetűvel kell kezdeni. Ha pedig nem szeretnél új mondatot kezdeni, akkor ne tegyél pontot. Kerestem is rá egy példát:

"- Hát - mondom alig hallhatóan. -, itt vagyok." Helyesen: - Hát - mondom alig hallhatóan -, itt vagyok.

RAGOK

Ehhez igazából nem is tudok nagy magyarázatot fűzni, hiszen a példánál szemmel látható lesz a hiba.

" Lehorzsolta a térdeit, most mindkét seb fájón lüktetett, és Mollig is eltűnt valahol mellőle a fűből." 

A fűből tűnt el? Valaki ellopta volna? Nem. A fűben vesztette el. Helyesen: "Lehorzsolta a térdeit, most mindkét sem fájón lüktetett, és Mollig is eltűnt mellőle valahol a fűben."

IGEIDŐ

Minden ember, aki valaha írásra vetemedett, elkövette már ezt a hibát. Még a legjobbakkal is megesik, hogy néhanapján a múltba jelent, a jelenbe múltidőt kevernek olyan helyeken is, ahova nem illik. Ez egy alapos átolvasással könnyen orvosolható (tapasztalatból mondom).

"Nem tudta, merre tart Pieter, a mostohaapja, nem tudta, merre is követi a robosztus terepjáró lámpáinak éles fényét." Ha engem kérdezel, szerintem sokkal szebb, ha az egészet múltban írod. Például:

Nem tudta, merre tartott Pieter, a mostohaapja, nem tudta, merre is követte a robosztus terepjáró lámpáinak éles fényét.

SZÓSORREND

Ez sem nagy hiba, hiszen a magyar nyelv váltakozó szórendű és egy mondat ezerféleképp leírható, de ahhoz, hogy az olvasónak könnyebb és élvezetesebb legyen az olvasás, megéri figyelni a legapróbb részletekre is.

"Az utolsó mondatom fagyasztja meg a szoba levegőjét egy pillanat alatt."

Az én változatom: Az utolsó mondatom egy pillanat alatt megfagyasztja a szoba levegőjét.

Összességében:

10/7 - a szókincsed választékos, a fejléced gyönyörű, a szereplőid kidolgozottak. Ha odafigyelsz egy-két dologra, igazán király blogod lesz. Sok sikert a folytatáshoz!

Millio puszi Xx

szerecsendio