Sziasztok!
Úgy látszik, a többi fogadalmammal ellentétben a blogost még nem sikerült megszegnem, ugyanis időben elkészültem a januári interjúval. Ezúttal egy nagyon kedves (ki gondolta volna? itt mindig mindenki olyan aranyos), tehetséges lánnyal beszélgettem, akinek a válaszain látszik, hogy milyen okos. Én személy szerint imádom a Dark Paradise című blogját, és szerintem sokat fejlődött a szókincsem, amikor tőle olvastam, szóval tényleg csak ajánlani tudom.
Ahol megtalálhatjátok:
Dark Paradise - Zayn Malik Fanfiction
Isolated Reality Design
A vision of ecstasy - Football stories
HYPNOSIS 1D FANFICTION
Eternal silence - Novellák, rövid történetek
Isolated Reality Design
A vision of ecstasy - Football stories
HYPNOSIS 1D FANFICTION
Eternal silence - Novellák, rövid történetek
---------------------------------------
szerecsendio: Szia! Először is, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem. Ez egy bemelegítő kérdés, ezt mindenkitől megkérdezem: volt már hasonlóban részed? Mit gondolsz arról, hogy ezúttal rád esett a választásom? Meglepődtél, esetleg valami teljesen más játszódott le a fejedben?
Bella: Szia, először is köszönöm a meghívást. Válaszolva az első kérdésedre, még nem volt ilyenben részem. Mindig amolyan "kiváltságnak" tekintettem ezt az interjút, így kifejezetten meglepett az, hogy most rám esett a választás. Hatalmas megtiszteltetés és elismerés, és tényleg nagyon meglepődtem, amikor megpillantottam a leveled a többi között.
szerecsendio: Úgy tudom, hogy az írás mellett egy design blogon is tevékenykedsz. Mennyire tartod magad kreatívnak? Honnan jött az ötlet, hogy mind a szerkesztésben, mind az írásban megmutasd, mire vagy képes?
Bella: Valóban van egy design oldal, amit egy ismerősömmel üzemeltettem, mostanában azonban egyre kevesebb időnk volt arra, hogy rendszeresen bejegyzéssel szolgáljunk. Sajnos az iskola mindkettőnk idejét elveszi, így az írás mellett erre egyre kevesebb figyelmet tudunk fordítani.
Kreatívnak tartom magam, de vannak nálam sokkal kreatívabbak is a bloggeren. Hogy honnan jött az ötlet? Igazság szerint egyszerűen csak szerettem ezt csinálni, órákig el tudtam bajlódni egy-egy kinézet elkészítésével. Rengeteg design blogot láttam és úgy gondoltam, hogy erre én is képes vagyok. Imádtam fejléceket szerkeszteni és designt készíteni, mostanra azonban sem időm sem pedig energiám nincs hozzá. Valahogy elveszítette a varázsát. Az írás pedig egy régi szenvedély, amit néhány hónap szünet után mindig folytatok, sohasem tudom végleg letenni a lantot.
Kreatívnak tartom magam, de vannak nálam sokkal kreatívabbak is a bloggeren. Hogy honnan jött az ötlet? Igazság szerint egyszerűen csak szerettem ezt csinálni, órákig el tudtam bajlódni egy-egy kinézet elkészítésével. Rengeteg design blogot láttam és úgy gondoltam, hogy erre én is képes vagyok. Imádtam fejléceket szerkeszteni és designt készíteni, mostanra azonban sem időm sem pedig energiám nincs hozzá. Valahogy elveszítette a varázsát. Az írás pedig egy régi szenvedély, amit néhány hónap szünet után mindig folytatok, sohasem tudom végleg letenni a lantot.
szerecsendio: Ha már a néhány hónap szünetnél tartunk. Mit gondolsz arról, ha egy író nem hoz bejegyzést egy megadott ideig, és ezért a lelkes olvasói leiratkoznak a blogjáról? Veled volt már ilyen? Te tettél ilyet valaha? Mit érzel akkor, amikor meglátod, hogy eggyel kevesebb olvasód van?
Bella: Nos, sajnos számomra nagyon ismerős ez a szituáció. Ahogy már azt említettem, a design oldalamra nagyon régóta nem került friss bejegyzés, de ezt közel sem sajnálom annyira, mint a 'Dark Paradise' című blogom esetében. Az oldalt több, mint egy éve nyitottam meg és én kis naiv azt hittem, ilyenkor már egy kész, befejezett történetet olvashatok vissza. A legutóbbi részt augusztusban töltöttem fel, így nem csodálkozom, hogy páran leiratkoztak. Mi, bloggerek tartozunk annyival az olvasóknak, hogy törődünk velük és ezt egy-egy résszel vagy bejegyzéssel fejezhetjük ki. Ahogyan ők megtisztelnek minket a megjegyzésekkel és visszajelzésekkel, úgy nekünk is tiszteltünk kell őket. Visszatérve a leiratkozáshoz: persze, szíven ütött, hiszen elvesztettem az olvasótáborom egy kis részét, de maximálisan megértettem a döntésüket, hiszen hónapokig várakoztak tulajdonképpen a semmire. Én magam még sohasem iratkoztam le egyetlen blogról sem csak azért, mert nem hozott új bejegyzést az író. Valamiért feliratkoztam arra az oldalra, így kitartok mellette és türelmesen várok addig, amíg fel nem kerül egy újabb bejegyzés.
szerecsendio: Honnan jött a Dark Paradise ötlete? Csak nem a címadó, Lana Del Ray szám ihletett meg?
Bella: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néhány momentumot nem ennek a számnak köszönhetek. Viszont a történet alappillérjei már jóval hamarabb megvoltak, mint ahogyan Lana számát a történethez kötöttem volna. Igazság szerint, amikor elkezdtem írni a sztorit, még nem volt meg a címe, csupán azt tudtam, hogy mit akarok átadni. Ekkor kezdtem el hallgatni Lana Del Ray számát, és rájöttem, hogy mennyire illik mind a szövege, mind a dallama, a hangulata ahhoz, amit én írni szeretnék, szóval úgy gondoltam, jó cím lenne. *mosolyog*
Maga a történet ötlete honnan jött? Nos... őszinte leszek: fogalmam sincs. Akkoriban rengetegszer ültem a sötét, csendes szobában és csak gondolkoztam, néha bekapcsoltam egy-egy klasszikus zenét. A történet pedig egy ilyen estén született meg a fejemben. Imádom a balettet, Oroszországot és ez az egész akkor állt össze egy egésszé. A többi pedig már jött magától. *mosolyog*
Maga a történet ötlete honnan jött? Nos... őszinte leszek: fogalmam sincs. Akkoriban rengetegszer ültem a sötét, csendes szobában és csak gondolkoztam, néha bekapcsoltam egy-egy klasszikus zenét. A történet pedig egy ilyen estén született meg a fejemben. Imádom a balettet, Oroszországot és ez az egész akkor állt össze egy egésszé. A többi pedig már jött magától. *mosolyog*
szerecsendio: A balettet csak, mint néző szereted, vagy esetleg balettozol is? Ha nem, akkor szerettél volna? Melyik a kedvenc darabod?
Bella: Sajnos kimaradt az életemből a balett, mint tevékenység és igazából sohasem vonzott a tánc ezen vonala. Nézőként viszont annál inkább élvezem. Mindig lenyűgöznek azok a finom mozdulatok és a hangulat, ami olyankor uralkodik a teremben. A kedvenc darabom egyértelműen a Diótörő és a Hattyúk tava. Kislány korom óra imádom mind a kettőt, de sajnos élőben csak a Hattyú tavát sikerült eddig megtekintenem a Kiev City Ballett előadásában, ami csodálatos volt. Kikapcsolja az idegeket, kiránt a hétköznapokból, mindenkinek csak ajánlani tudom. *mosolyog*
szerecsendio: Mit gondolsz, ha valaha olyan reménytelen helyzetbe kerülnél, mint Rose/Natalia, képes lennél felállni a földről?
Bella: Azt mondják, az ember mindenből ki tud lábalni, minden fájdalmat képesek vagyunk elviselni. Natalia nem keveset szenvedett a történet során és az írás közben sokszor elgondolkoztam azon, hogy mit tennék a helyében. Nat jelleme sokban hasonlít rám, én magam is érzelmes vagyok, nagyon nehezen engedek magamhoz közel valakit és ha valakit megszeretek azt nagyon nehezen engedem el. Ennyi csapás után én is megtörnék lelkileg, és nem lennék ugyanaz az ember, mint régen. Az, hogy képes lennék-e kilábalni ebből az a környezetemtől függ. A megfelelő emberekkel és kellő törődéssel minden fájdalom tompítható és elviselhetőbbé válik. Ahogyan Natnak ott van Zayn, úgy Zaynnek is ott van Nat, aki kihúzza őt a sötét és mély gödörből. Véleményem szerint egy megértő társ rengeteget segíthet ilyenkor.
szerecsendio: Azt mondod, Natalia hasonlít rád, és szerintem ezzel minden író így van, ha a karaktereiről van szó. Nem félsz, hogy ezáltal valaki túl sokat tud meg rólad? Szerinted lehetséges ez egyáltalán?
Bella: Érdekes kérdés. Természetesen minden író így van ezzel, igyekszünk a saját lelkünket beleadni és ezzel életre kelteni egy-egy szereplőt, mivel így sokkal valóságosabb, talán kevésbé tűnik fikciónak. Igazából sohasem gondoltam arra, hogy ezáltal túlságosan megismernek, hiszen nem tudják, mit mintáztam magamról, melyik érzelem, vélemény vagy gondolat tartozik szorosan hozzám. Ahogyan Natalia érzelmei és gondolatai sokban hasonlítanak az én gondolataimhoz, úgy a további történeteim szereplői is sokban tükröznek engem. Ezek a karakterek eltérnek Nat világától, szóval nem érzem úgy, hogy túl közel- vagy "egészségtelenül" közel- kerülnének hozzám az olvasók, mivel igyekszem mindig más-más személyiségeket megalkotni. *mosolyog*
szerecsendio: Szerinted könyv/sorozat alapján vagy saját magadtól nehezebb megalkotni egy történetet? Hiszen szerintem mindkettőnek megvan a maga buktatója.
Bella: Ahogy mondod, mindkettő lehet rizikós. Mindezt tapasztalatból mondom, hiszen mind a kettővel volt már dolgom. Könyv/sorozat alapján kezdetben könnyű a dolgunk, hiszen már egy előre megteremtett világban gondolkodunk. Jómagam a Trónok harca kötetek kiolvasása után szántam rá magam egy történetre, és eleinte tényleg könnyűnek tűnt. Adta magát a szereplők java-része, a tulajdonságaik, a helyszínek. Utána belegondoltam abba, hogy tulajdonképpen akkor lemásolom az egész ciklust? Mi abban az új, az eredeti, az én munkám? Ebben rejlik a legnagyobb buktató, hogy létrehozzunk valami újat, miközben hűek maradunk az alapokhoz, ne rugaszkodjunk el annyira a valóságtól.
Saját magunktól megalkotni egy történetet egészen más. Nincsenek támpontok, nincs segítség, itt mindent magunk alakítunk, és éppen ezért szép. Itt kiélhetjük minden kreativitásunkat, mindent kiadhatunk magunkból. Persze, ennek is megvan a maga rizikója, legyél eredeti, legyél más, mint a többiek, ami valljuk be, egyre nehezebb a bloggeren, hiszen rengeteg különféle történetet publikáltak már.
Saját magunktól megalkotni egy történetet egészen más. Nincsenek támpontok, nincs segítség, itt mindent magunk alakítunk, és éppen ezért szép. Itt kiélhetjük minden kreativitásunkat, mindent kiadhatunk magunkból. Persze, ennek is megvan a maga rizikója, legyél eredeti, legyél más, mint a többiek, ami valljuk be, egyre nehezebb a bloggeren, hiszen rengeteg különféle történetet publikáltak már.
szerecsendio: Melyik az a műved, amire a legbüszkébb vagy? Mesélnél róla egy kicsit?
Bella: Természetesen nagyon büszke vagyok a Dark Paradise-ra, hiszen álmodni sem mertem arról, hogy valaha ennyi olvasóm lesz. Jelenleg 124 feliratkozót jegyzek az oldalon, ami számomra elképesztő. Amikor elkezdtem, nem mertem ilyen nagy számokban gondolkodni, hiszen a korábbi történetemnél "csupán" 28 feliratkozóm volt. Az olvasók csak jöttek és jöttek, én pedig nem tudok elég hálás lenni ezért. Habár nem úgy haladok a történettel, ahogy kellene, így is nagyon büszke vagyok arra, amit alkottam, hiszen nagyon sokszor be akartam fejezni az írást, és tulajdonképpen ez a történet tartott vissza.
Emellett nagyon büszke vagyok az "Észak nem felejt" című történetemre is, habár nem került teljesen publikálásra. Szomorú, de miután megírtam az történetet, a gépem elromlott, és az egész munkám elveszett. Talán, ha egyszer újra nekiülök, sikerül legalább megközelítem azt a szintet, amit akkor értem el, amikor legelőször megírtam.
De persze, az összes történetemre büszke vagyok, a "Téged akarlak" Neymar főszereplésével kreált történetemre, az azt követő "Nélküled" novellasorozatra, és mindenre, amit alkottam. Nincs kifejezetten kedvencem, nem tudok ezek közül választani. Talán a legtöbb időt a Dark Paradise-ra fordítottam, és tudom, hogy sok résszel a többi történetem "csak az árnyékában" van, de én mindegyiket ugyan úgy szeretem, és ugyan olyan büszke vagyok arra, hogy megírtam, mert mindegyikből csak tanultam. *mosolyog*
Emellett nagyon büszke vagyok az "Észak nem felejt" című történetemre is, habár nem került teljesen publikálásra. Szomorú, de miután megírtam az történetet, a gépem elromlott, és az egész munkám elveszett. Talán, ha egyszer újra nekiülök, sikerül legalább megközelítem azt a szintet, amit akkor értem el, amikor legelőször megírtam.
De persze, az összes történetemre büszke vagyok, a "Téged akarlak" Neymar főszereplésével kreált történetemre, az azt követő "Nélküled" novellasorozatra, és mindenre, amit alkottam. Nincs kifejezetten kedvencem, nem tudok ezek közül választani. Talán a legtöbb időt a Dark Paradise-ra fordítottam, és tudom, hogy sok résszel a többi történetem "csak az árnyékában" van, de én mindegyiket ugyan úgy szeretem, és ugyan olyan büszke vagyok arra, hogy megírtam, mert mindegyikből csak tanultam. *mosolyog*
szerecsendio: Nagyon aranyos vagy! *mosolyog* Mi vonz Neymar-hoz? Titkon, vagy titkon kívül egy igazi foci őrült vagy, vagy esetleg csupán egy-egy focistáért vagy oda meg vissza?
Bella: Na jó, most azért elpirultam.*óriási mosoly* Hm... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartom vonzónak, mert annak tartom. Tipikusan az esetem: barna haj, barna szemek, barna bőr - mióta az eszemet tudom, odáig vagyok ezekért a pasikért! *mosolyog* Igazából - nekem - egyszerre tűnik igazi rossz fiúnak és olyan srácnak, aki megőrül a barátnőjéért. Talán ez az, ami a leginkább vonz benne.
Kislány korom óta szeretem a focit. Rengeteg meccsre kijártam itthon a szüleimmel, imádtam azt a hangulat, ami a stadionban uralkodott, a szurkolást, az üvöltözést, az ovációt, mindent. A 2010-es világbajnokság után lettem igazán nagy szurkoló, onnantól kezdve tekintem magam foci őrültnek. Akkor ismertem meg jobban az FC Barcelonát, a spanyol és később a brazil csapatot, szóval innentől kezdve nem volt megállás. Nem mondom, hogy nincsenek olyan focisták, akikért odáig vagyok - Neymar, Sergio Ramos (ők persze a külsejükkel is meghódítottak, nem csupán a tudásukkal) -, de ott van például Messi, Fabregas, Bartra, James, akik remek focisták. Szóval abszolút nem titkolom, büszkén vállalom, hogy imádom a futball világát, és hogy Viva Barca!
Kislány korom óta szeretem a focit. Rengeteg meccsre kijártam itthon a szüleimmel, imádtam azt a hangulat, ami a stadionban uralkodott, a szurkolást, az üvöltözést, az ovációt, mindent. A 2010-es világbajnokság után lettem igazán nagy szurkoló, onnantól kezdve tekintem magam foci őrültnek. Akkor ismertem meg jobban az FC Barcelonát, a spanyol és később a brazil csapatot, szóval innentől kezdve nem volt megállás. Nem mondom, hogy nincsenek olyan focisták, akikért odáig vagyok - Neymar, Sergio Ramos (ők persze a külsejükkel is meghódítottak, nem csupán a tudásukkal) -, de ott van például Messi, Fabregas, Bartra, James, akik remek focisták. Szóval abszolút nem titkolom, büszkén vállalom, hogy imádom a futball világát, és hogy Viva Barca!
szerecsendio: Nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad az interjút, öröm volt megismerni téged. Lehetne még egy olyan kérésem, hogy: Kérlek csatolj egy képet arról, ami a leginkább jellemzi az újévet számodra? Leírnád, hogy miért?
Bella: Én köszönöm, drága szerecsendio, enyém a megtiszteltetés. Nos, hosszas gondolkodás után erre a a fotóra esett a választásom:
Számomra ez a kép 2015, az én évem, ahol szeretném "az egész univerzumot a kezemben tartani". Szeretném, ha idén kicsit összeszedettebb lennék, minden úgy alakulna, ahogy azt én szeretném. Rengeteg tervem van: nyelvek tanulása, önmagam elfogadása, rengeteg buli, ismerkedés, fesztiválok, az egyetemi élet élvezése, azokkal lenni, akik a legfontosabbak és megannyi utazás, számomra ez jelenti az univerzumot, amit idén szeretnék két kézzel magamhoz szorítani és el sem ereszteni.
Millio puszi Xx
szerecsendio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése