Sziasztok!
Nos, új hónap, új interjúalany. Ezúttal a híres és páratlanul kedves Azy esett áldozatul a kérdéseimnek, remélem nem bánta, hogy ezzel zargattam. Nem vagyok benne biztos, hogy tudok nektek újat mondani róla - vagy van olyan, akinek most én mutattam be -, de azért megpróbáltam és remélem hasznosra, vagy legalábbis élvezetesre sikeredett a bejegyzés. Nyugodtan olvasgassatok bele a blogjaiba, nem fogjátok megbánni.
Ahol megtalálhatjátok:
----------------------------------------
szerecsendio: Először is szia. Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút, bevallom már nagyon szerettem volna egy ilyen kérdezz-feleleket. Ez az első, vagy már volt hasonlóban részed? Ha igen, akkor most is hasonló érzés, vagy teljesen másmilyen?
Azy: Neked is szia! Jaj, igazán nincs mit, én lehetek hálás, amiért felkértél. Szeretném rögtön meg is köszönni, rengeteget jelent számomra. Szerencsére már volt részem hasonlóban. Azt hiszem mindig is ugyanolyan érzés lesz, ugyanúgy meglep, mint az első alkalommal, ugyanolyan boldog vagyok miatta.
Azy: Neked is szia! Jaj, igazán nincs mit, én lehetek hálás, amiért felkértél. Szeretném rögtön meg is köszönni, rengeteget jelent számomra. Szerencsére már volt részem hasonlóban. Azt hiszem mindig is ugyanolyan érzés lesz, ugyanúgy meglep, mint az első alkalommal, ugyanolyan boldog vagyok miatta.
szerecsendio: Ha jól tudom, eddig két blogot is sikerült befejezned. Sosem félsz, hogy egyszer elfogy az ihlet? Hogy egyszer az egyik vége, tényleg az írás végét jelenti majd?
Azy: De, sajnos már rengetegszer gondolkoztam azon, hogy egyszer csak nem lesz több történet, ami eszembe jutna... Ilyenkor általában azzal nyugtatgatom magamat, hogy egyenlőre még van ihletem úgyhogy felesleges ezen rágódni. Azonban azt hiszem, ha valamikor befejezem a blogolást/írást, az leginkább az idő hiánya miatt fog megtörténni.
Azy: De, sajnos már rengetegszer gondolkoztam azon, hogy egyszer csak nem lesz több történet, ami eszembe jutna... Ilyenkor általában azzal nyugtatgatom magamat, hogy egyenlőre még van ihletem úgyhogy felesleges ezen rágódni. Azonban azt hiszem, ha valamikor befejezem a blogolást/írást, az leginkább az idő hiánya miatt fog megtörténni.
szerecsendio: Az első történetedben Zayn-Deon, a másodikban Louis-Norina, a harmadikban Harry-Belen. Mindig olyan különleges nevekkel rukkolsz elő. Mennyi ideig keresgélsz, mire megtalálod a tökéleteset, az igazit?
Azy: Az a helyzet, hogy most őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy Deon nevét én találtam-e ki, vagy nagyon ismeretlenül, de létezik... Inkább az utóbbira szavaznék, viszont tévedhetek, mert már tényleg olyan régen volt, hogy nem emlékszem. Mindegy, már csak azt tudom, hogy rengeteg időmbe telt, míg kiválasztottam. Norina nevére egy naptárban figyeltem fel, úgyhogy ez nem volt hosszú folyamat, szinte a véletlen műve. Belen pedig... Nem tudom, ha lehetne, ezt lecserélném valami másra, mert így utólag nem annyira tetszik, mint először, pedig eléggé sokáig gondolkoztam ezen is.
Azy: Az a helyzet, hogy most őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy Deon nevét én találtam-e ki, vagy nagyon ismeretlenül, de létezik... Inkább az utóbbira szavaznék, viszont tévedhetek, mert már tényleg olyan régen volt, hogy nem emlékszem. Mindegy, már csak azt tudom, hogy rengeteg időmbe telt, míg kiválasztottam. Norina nevére egy naptárban figyeltem fel, úgyhogy ez nem volt hosszú folyamat, szinte a véletlen műve. Belen pedig... Nem tudom, ha lehetne, ezt lecserélném valami másra, mert így utólag nem annyira tetszik, mint először, pedig eléggé sokáig gondolkoztam ezen is.
szerecsendio: Vicces, hogy ezt mondod, mert nekem az övé tetszik a legjobban, ahogy az eredeti színésznő is a kedvenceim közé tartozott. Sajnáltam is, hogy lecserélted. Régebben meglehetősen gyakran váltottál designt. Ez mégis miért van így? Sosem vagy elégedett, vagy csak szimplán ráunsz egy idő után?
Azy: Haha, tényleg? Ezt nem is tudtam! Ameddig én csinálom a designt, addig sosem vagyok vele elégedett, mindig változtatnék utólag rajta egy kicsit és bevallom; rá is unok. De amikor más készíti el nekem, akkor mindig beleszeretek, nagyon ritkán váltom le.
Azy: Haha, tényleg? Ezt nem is tudtam! Ameddig én csinálom a designt, addig sosem vagyok vele elégedett, mindig változtatnék utólag rajta egy kicsit és bevallom; rá is unok. De amikor más készíti el nekem, akkor mindig beleszeretek, nagyon ritkán váltom le.
szerecsendio: Sosem értettem, miért mondod azt, hogy nem vagy vele elégedett. Az egyik blogom fejlécét is te készítetted és ha tehetném, szívesen rendelnék tőled. Azon még nem gondolkoztál, hogy a tehetségedet mondjuk rendelésekre is használhatnád? (Természetesen mindez csak feltételezés, most ne vedd figyelembe az időhiányt).
Azy: Jaj, nagyon aranyos Tőled, hogy ezt mondod, örülök, ha tényleg tetszik! Még régebben tagja voltam a Starlit Fantasy Of Our Dream blognak, ahol valamennyire kipróbálhattam magamat, de rájöttem, hogy nálam ezerszer jobbak is vannak, így felesleges ezzel foglalkoznom. Hivatalosan nem akarok fejléceket vállalni, ha valaki mégis rendel és tőlem szeretne, akkor természetesen nem mondok nemet!
Azy: Jaj, nagyon aranyos Tőled, hogy ezt mondod, örülök, ha tényleg tetszik! Még régebben tagja voltam a Starlit Fantasy Of Our Dream blognak, ahol valamennyire kipróbálhattam magamat, de rájöttem, hogy nálam ezerszer jobbak is vannak, így felesleges ezzel foglalkoznom. Hivatalosan nem akarok fejléceket vállalni, ha valaki mégis rendel és tőlem szeretne, akkor természetesen nem mondok nemet!
szerecsendio: A napokban pont láttam azt az oldalt és nézegettem a cikkeiket. Találtam is egyet, amit még te írtál Miley Cyrus személyiségi és stílusbeli változásáról. Azóta már talán egy év is eltelt. Még mindig úgy gondolod, hogy nem ment messzire?
Azy: Hűha! Nem igazán, már vannak dolgai, amikkel nem értek egyet, még akkor is, ha én nagyrészt elfogadom, hogy olyan, amilyen. Engem nem zavar, ha esetleg túl... közönséges, sőt már néha gusztustalan. Ha ő így boldog, akkor csak nyugodtan, semmi közöm az életéhez. Nekem az nem tetszik, hogy Selenából űz gúnyt a koncertjein.
Azy: Hűha! Nem igazán, már vannak dolgai, amikkel nem értek egyet, még akkor is, ha én nagyrészt elfogadom, hogy olyan, amilyen. Engem nem zavar, ha esetleg túl... közönséges, sőt már néha gusztustalan. Ha ő így boldog, akkor csak nyugodtan, semmi közöm az életéhez. Nekem az nem tetszik, hogy Selenából űz gúnyt a koncertjein.
szerecsendio: Azt mondod, semmi közöd az életéhez és szerintem ez valamilyen szinten igenis érett felfogás. Senki sem örülne, ha az életébe vájkálnának és ilyesmi. Te már csak tudod. Milyen érzés volt, amikor a "rajongóid" túl messzire mentek? Értem itt az Ask.fm-es dolgokat, például amikor megvádoltak azzal, hogy nem is az vagy, akinek mondod magad.
Azy: Nem tudtam eldönteni, hogy ideges legyek vagy szomorú. Először nem is akartam rá válaszolni, mert ezzel tulajdonképpen saját magamat "buktattam le", viszont aztán nem bírtam ki. Dühös voltam a stílusa miatt és azért, mert az egész ráadásul alaptalan. A többi pedig... Igazából fogalmam sincs, miképpen szerzik rólam (a sokszor téves) információkat, de örülök, hogy annyi szabadidejük van, hogy utánam kutakodjanak.
Azy: Nem tudtam eldönteni, hogy ideges legyek vagy szomorú. Először nem is akartam rá válaszolni, mert ezzel tulajdonképpen saját magamat "buktattam le", viszont aztán nem bírtam ki. Dühös voltam a stílusa miatt és azért, mert az egész ráadásul alaptalan. A többi pedig... Igazából fogalmam sincs, miképpen szerzik rólam (a sokszor téves) információkat, de örülök, hogy annyi szabadidejük van, hogy utánam kutakodjanak.
szerecsendio: Amikor elkezdted a blogolást, gondoltad volna, hogy ilyen híres leszel?
Azy: Ezzel rögtön vitába szállnék. Nem gondolom magamat híresnek, egyszerűen csak - hála az égnek -, rengeteg olyan édes ember van, aki mellettem áll és támogat. Ez az ő érdemük.
De ettől függetlenül soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Emlékszem, amikor A legjobb ellenséget elkezdtem, még azon gondolkoztam, hogy vajon 10 olvasó össze fog-e jönni. Leginkább csak a legvégén fogtam fel, hogy mégis mekkora csoda történt.
Azy: Ezzel rögtön vitába szállnék. Nem gondolom magamat híresnek, egyszerűen csak - hála az égnek -, rengeteg olyan édes ember van, aki mellettem áll és támogat. Ez az ő érdemük.
De ettől függetlenül soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Emlékszem, amikor A legjobb ellenséget elkezdtem, még azon gondolkoztam, hogy vajon 10 olvasó össze fog-e jönni. Leginkább csak a legvégén fogtam fel, hogy mégis mekkora csoda történt.
szerecsendio: Eddig mindkét befejezett történetedbe írtál férfi szemszögből. A másik kettőnél is tervezed, vagy úgy gondolod, hogy bőven elég, ha az olvasók a lányok oldaláról szemlélik majd a dolgokat?
Azy: Igazából csak a második történetemnél írtam férfi szemszögből, A legjobb ellenségnél ez kimaradt. Az Angyal az éjben című blogomnál azért volt lehetséges, mert semmi olyan titok nem volt, amit Louis tartogatott volna, így nem lőttem le semmit. Az összes többinél nem lehet tudni, hogy a férfi szereplő mit miért csinál, és ezt szeretném megtartani.
Azy: Igazából csak a második történetemnél írtam férfi szemszögből, A legjobb ellenségnél ez kimaradt. Az Angyal az éjben című blogomnál azért volt lehetséges, mert semmi olyan titok nem volt, amit Louis tartogatott volna, így nem lőttem le semmit. Az összes többinél nem lehet tudni, hogy a férfi szereplő mit miért csinál, és ezt szeretném megtartani.
szerecsendio: Ó, ezek szerint rosszul emlékeztem. Bocsánat. Mit gondolsz, melyik szemszög hiteles megalkotása a nehezebb?
Azy: Ugyan, semmi gond! Szerintem egyértelműen a férfi szemszög, hiszen sokkal nehezebb azonosulni vele, emellett még arra is figyelni kell, hogy az érzései kifejezése közben ne legyen túl nyálas az egész. Számomra ez keményebb, bár biztos vagyok benne, hogy vannak olyan bloggerek, akik ezt is kirázzál a kisujjukból.
Azy: Ugyan, semmi gond! Szerintem egyértelműen a férfi szemszög, hiszen sokkal nehezebb azonosulni vele, emellett még arra is figyelni kell, hogy az érzései kifejezése közben ne legyen túl nyálas az egész. Számomra ez keményebb, bár biztos vagyok benne, hogy vannak olyan bloggerek, akik ezt is kirázzál a kisujjukból.
szerecsendio: Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, remélem nem lettek olyan szörnyűek a kérdéseim. Még utoljára annyit kérhetnék, hogy csatolj egy képet, ami megmutatja, mit tartasz a legfontosabbnak az életben? S kérlek fejtsd is ki, miért azt választottad, amit.
Azy: Én pedig még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy egyáltalán érdemesnek találtál arra, hogy kérdezgess! A kérdéseid tökéletesek voltak, ne aggódj!
Az, hogy mit tartok a legfontosabbnak az életben, eléggé nehéz kérdés, és ilyen fiatal fejjel nem is merek rá válaszolni teljesen. Az eddigi tapasztalataim alapján azonban szerintem úgy érdemes élni, hogy a legtöbb dologhoz pozitívan állunk, megbecsüljük azt, amink van, és nem kesergünk minden miatt, hanem próbálunk együtt élni a hibáinkkal. És azért ezt a képet választottam, mert egyrészt egyszerű, mint a mondanivalója - "Az élet szép" -, és ráadásul franciául van, a világ egyik legszebb nyelvén.
Azy: Én pedig még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy egyáltalán érdemesnek találtál arra, hogy kérdezgess! A kérdéseid tökéletesek voltak, ne aggódj!
Millio puszi Xx
szerecsendio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése