20. Kritika - Jégtáncos Krónikák 1 ~ Álmodj a csúcsig

Jégtáncos Krónikák 1 ~ Álmodj a csúcsig

link (x)

Trailer:
Nagyon igényes munka, és bevallom, az egyik legszebb, amit eddig láttam, annak ellenére is, hogy nem volt túl eseménydús. Mivel sosem vonzott a korcsolya - s lehet, hogy épp ezért velem van a baj -, nem olvastam volna el a blogot, ha szembe találom magam a videóval, ennek ellenére nem tagadhatom, hogy szép. A zene tökéletesen illett a képekhez, a felirat csillogása magához a sporthoz... talán csak a vége, az utolsó képkocka, amikor a blogod linkje után becsúszott a korcsolyázó, az nem tetszett. Felesleges jelenet, és egyébként sem volt szép az átkötés a felirat és a kép között. Egy áttűnés kellemesebb lett volna a szememnek, mint ez a lap hajtás, vagy minek is nevezzem.

Kinézet:
Gyönyörű. Nagyon szúrós szemmel nézegettem át az oldalaidat, hiszen arra kevesen szoktak figyelni, hogy a "háttérben" is minden szép és rendezett legyen, de nálad még ott sem találtam eget rengető hibákat, mindössze egyetlen egy apróságot, ami annyira nem is a te hibád, hanem a betűtípusodé, ami nem jeleníti meg az Ő betűt. A 'szereplők' oldalt éppen ezért, a helyedben átváltoztatnám mondjuk 'karakterekre'.
A modulsávod kellemes a szemnek, a színei - piros és szürke -, különös mód nagyon tetszenek együtt, pedig sosem gondoltam volna, hogy ez a párosítás ennyire szép külsőt kölcsönözhet egy blognak. Meglepett. A chat ablak átlátszó, a linkek bordóak, semmi eltérő, minden passzol mindenhez. A szövegeid még itt is sorkizártak, amit díjazok, mert nekem valahogy sosem hozza össze a blogger, a képeidet pedig elláttad ugyanazzal a textúrával, ha jók a megfigyeléseim.
A háttered nem mozog együtt a bejegyzéseiddel, aminek nagyon örülök, ugyanis néha már a falra mászom ettől az apróságtól, ráadásul illik a bloghoz. Csodás összhatás... muszáj kihangsúlyoznom minden egyes bekezdésben!
A bejegyzéseid sorkizártak, tagoltak és nincsenek telezsúfolva felesleges képekkel vagy gifekkel, aminek nagyon örülök, főleg, hogy a képeid olyan helyre kerültek, ahol nem zavarnak az olvasásban (ez alatt arra gondolok, hogy vannak, akik középen hagyják és így, bár nem szándékosan, de belezavarnak az olvasásba, úgynevezett kényszerpihenőre ítélik az olvasókat). A fejezetcímek kódja egyedi, mindössze, ha két-három helyen láttam ilyet. A betűtípusra viszont figyelj, amikor címeket adsz a részeknek, mert a szépség árnyoldala, hogy nem jelzi ki az Ő betűt.
Végül, de nem utolsó sorban a fejléced. Ugyanaz az alapja, mint a modulba került képeidnek, ami igazán ötletes. A szereplőid szépen ki vannak vágva, a címnek szép a betűtípusa, s a felé került kép - amiről nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem - is kellőképp el van halványítva. Összességében szép, bár valahányszor ránézek, mintha hiányérzetem lenne.

Történet:
A történeted egyedi, ezt mindenképpen meg kell említenem, még mielőtt belekezdenék a kritikám ezen pontjába. Tetszik, hogy nem zenészekről, képzeletbeli teremtményekről, hanem sportolókról írsz - korcsolyázókról. A leírásaid szépek, el is gondolkodtam rajta, hogy vajon te magad korcsolyázol-e, vagy csak egy rajongóval akadt dolgom. Mindenesetre elismerésem, hogy ennyire otthon vagy ebben a sportágban, mert én csak ámultam és bámultam. Próbáltam elképzelni a forgásokat, de a fogalmak ismeretének hiányában kissé nehézkesen ment.
Ennek ellenére élveztem a fejezeteket, mert a szereplőid annyira szívet melengetőek, hogy észre sem vettem, de hajnali hat lett, mire képes voltam letenni a telefonomat, és abbahagyni az olvasást.
A történet Julia szemszögéből íródik, akit az édesanyja és a bátyja csúnyán hátba támadott, és se szó, se beszéd, partnert cseréltek, ezzel magára hagyva a lányt. Julia azonban - Mia segítségével - feltalálta magát és betört Christian - Mia bátyja - szobájába, ahol megkérte a fiút, hogy korizzon vele. Persze a visszavonult sportoló nem ment bele, de a lány nem adta fel... egy csel és egy fogadás segítségével elérte, hogy jöjjön el, legalább egy edzésre, ha többre nem is. Innentől pedig beindultak a dolgok, edzések, ruhapróbák, heves szócsaták, versenyek, meghitt és kevésbé meghitt pillanatok követték egymást.
Sajnos többet nemigen tudok mondani, ugyanis a blog magáért beszél. Büszke lehetsz arra, amit csinálsz, remélem végigviszed, és nem fogod abbahagyni az epilógus előtt.

Szereplők:
Végre! Imádom ezt a pontot, főleg most, hiszen minden egyes szereplőd igazi egyéniség, egyáltalán nincs bennük sablonosság, ami hatalmas ritkaság. Nos, nem is húzom feleslegesen a szót, inkább nekilátok a jellemzésüknek:
Julia: Az elején úgy tűnt, nem is szereti annyira a korcsolyázást, de mióta új párt talált, és az anyja is kikerült a képből, úgy érzem, hatalmasabbat nem is tévedhettem volna vele kapcsolatban. Nagyon aranyos lány, bár sajnos nem olyan humoros, mint a párja - ettől függetlenül kitartóan próbálkozik, amivel szinte ugyanazt a hatást éri el, mintha vicceset mondana... nevetek. Kávéfüggősége és ügyetlensége ellenére kiváló sportoló, és az sem elhanyagolható, milyen jól bírja a kritikát és az ércelődét. Ha másért nem is, ezért hálás lehet az anyjának, hiszen felkészítette őt az élet nehézségeire. Emellett nagyon kíváncsi, szinte bármit megtenne azért, hogy kiderítse partnere titkait - ennek ellenére még szinte semmire sem jött rá, amiért sajnálom. Megérdemelne pár információmorzsát.
Christian: Ő az a karakter, aki minden egyes történetbe kell, mégsem válik sablonossá. Humoros, rejtélyes, szarkasztikus és belül igazán gyengéd. Én legalábbis ezt szűrtem le abból, ahogy viselkedik, vagy, amit mások mondanak róla. Imádom, ahogy húzza Julia agyát, ahogy folyton folyvást kritizálja, mégis ott van mellette, ha úgy alakul. Észrevesz minden apróságot, tudja a lány kedvenc ételeit, szinte olvas az arcából, a vonásaiból, a fintoraiból. Meg merem kockáztatni, hogy nála jobban senki sem ismeri, ami fura, hiszen eleinte még barátoknak sem igen neveztem volna őket.
Mia: Édes és tehetséges kislány, aki mindenről tudni szeretne, így mindenbe beleüti az orrát. Ő az, aki ráveszi Juliát a baromságokra, ami azért vicces, mert ő a fiatalabb, és neki kéne a befolyásolhatóbbnak lennie, nem? Nagyon szeretem, mert bár nem főszereplő, igencsak fontos szerepet tölt be az életükben. Példának okáért, nélküle el sem indult volna a történet. Sajnáltam, amikor lepontozták, remélem lesz benne annyi lélekjelenlét, hogy feldolgozza a kezdeti nehézségeket.
Aliona és Maurizzio: Támogató szülők, kiváló edzők és meggyőződésem, hogy együtt kéne lenniük. Elolvastam a novellát, amiben szerepeltek, és feltűnt, hogy Hercegnőnek hívta a lányt, ami különös, hiszen Christian is így hívja Juliát. Lehet, hogy ez a véletlen, nem is igazán véletlen? Mindenesre szeretetreméltó karakterek lettek, akikről olvasóként szeretnék egyre többet és többet megtudni.
Romeo: Egy hatalmas gennyláda, és akkor még finoman fogalmazok. Természetesen imádom a karakterét, azt a felsőbbrendűséget, ami körülöleli, viszont ha élő ember lenne, messziről elkerülném. Nem értem, miért utálja a testvérét. Lehet, hogy ezt az anyja plántálta belé, vagy már kezdetektől fogva így volt? Rejtély. Az is megfordult a fejemben, hogy csak féltestvérek és ez szüli az ellentéteket, s az anyja különleges bánásmódját vele szemben, bár nem tudhatom. Minden rossz tulajdonsága ellenére kiváló sportoló, nem hiába jutott el oda, ahova.
Julia anyja: A falra mászok tőle, mert egy idegesítő némber, aki nem foglalkozik senki mással, csak a fiával. Nem kedvelem, és azt hiszem nem is olyan színes egyéniség, hogy ódákat zengjek róla - viszont kötelességét éreztem annak, hogy megemlítsem.

Helyesírás:
Hűha, nem is tudom hol kezdjem, mert szerintem ez az egyetlen olyan pont, amiben találtam kifogásolnivaló dolgokat. Nem azt mondom, hogy katasztrofális a helyesírásod, de nem is a legjobb. Pontokba szedtem a legjellemzőbb hibáidat.

SZÓISMÉTLÉS
Két változattal is találkoztam, ami így elsőre furán hangzik, de amint bemásolom őket, szerintem meg fogod érteni. Az első a megszokott - egy mondaton belül kétszer használod ugyanazt a szót, jelzőt. Mindenkivel előfordul, hiszen vannak olyan szavak, melyeknek nincsenek szinonimáik, vagy nem ismerjük őket, így elkerülhetetlenek (jelen esetben egyébként elkerülhető lett volna).
"Amikor rossz érzésem van, akkor mindig történik valami, most pedig az van, nem is picit, még a gyomrom is hasogat egy picit." Ajánlott szinonimák: kicsit, csöppnyit, pindurkát...
A második szóismétlés pedig azért jött létre, mert nem olvastad át a részeket, és kicsit belezavarodtál a mondatokba. Íme, egy példa erre is:
"Kivételesen egyetértettünk abban, hogy egy  ilyen rosszul sikerült futás után a legtöbb versenyző abba a helyiségbe zárkózik be, amit kifejezetten neki utaltak ki a szervezők és a legközelebb van és a legközelebb van a jéghez." Szerintem itt nem is kell kijavítanom semmit, egyértelműen látszik a hiba.

EGYESSZÁM × TÖBBESSZÁM
"Eddig se volt szimpatikus ez a pár és azt hiszem, hogy ez után se lesznek a kedvencem."
Ha a pár és a kedvenc egyesszámban van, akkor értelemszerűen a "lesz" szócska is egyesszámban marad, eltekintve attól, hogy egy pár két tagból áll.

J-BETŰ
Nem tudom - igazából reménykedek benne, hogy csak egy elütéssel van dolgom -, hogy ezt hogy hoztad össze, de szinte kiszúrta a szemem olvasás közben.
"- Julija, Stefánia - hallatszik a hátunk mögül egy kiáltás, mire mind a ketten megtorpanunk."
Helyesen: Julia!

IGEKÖTŐK
Régebben, amikor még általános iskola, alsó tagozatába jártam, a tanárnőm több oldalon keresztül íratta volna velem az igekötők szabályait, ha ilyen hibákat vétek - te viszont rendszeresen elköveted őket, szinte minden fejezetben találtam minimum egyet. Íme egy példa:
"- Meg jöttünk - szakít ki gondolataim mélyéről a sofőr hangja." Helyesen: - Megjöttünk - szakít ki gondolataim mélyéről a sofőr hangja.
A fent emlegetett szabályok pedig:

• ha az igakötő az ige előtt áll, akkor egybeírjuk
• ha az igekötő az ige után áll, akkor különírjuk
• ha az igekötő és az ige közé beékelődik egy szó, akkor mind a hármat külön írjuk

IGEIDŐK

Te is, mint a legtöbb ember, beleesel abban a hibába, hogy a jelent néha múlttal kevered - de pozitív dolog, hogy a fejezetek előrehaladtával szinte már teljesen kinőttél ebből. Szemmel látható fejlődés, aminek nagyon örülök!

"Nem tartom túl valószínűnek, de annyira kizártnak sem, elvégre, ha valaki egyszer elkezdett valamit, akkor nehéz megválni tőle, főleg, ha szinte minden versenyt megnyert, amit lehetett."

Ez már csak amolyan szőrszálhasogatás, ugyanis egyetlen szót találtam furcsának, méghozzá az "elkezdett" szót. Szerintem helyesen így hangzana a mondat: Nem tartom túl valószínűnek, de annyira kizártnak sem, elvégre, ha valaki egyszer elkezd valamit, akkor nehéz megválni tőle, főleg, ha szinte minden versenyt megnyert, amit lehetett. 

ELÜTÉS - HIÁNYZÓ BETŰ, MÁS ÉRTELEM

"- Neves nyugodtan, az első sokk után én is azt tettem, mert hihetetlen volt, hogy ilyen történik."

A nevess végéről lemaradt egy "s" betű - persze több elütéssel is találkoztam, de azért választottam ki pont ezt, mint példát, mert így a szó egy másik jelentést kapott. A neves ember híres, míg a nevess szó felszólít valakit a nevetésre. Nem mindegy.

Összességében:
10/8 - a design és a trailer szép és igényes, a történet egyedi, a szereplőid igazi egyéniségek. Figyelj oda a helyesírásra, és akkor szinte már tökéletes lesz a blog. Sok sikert a továbbiakban!

Millio puszi Xx

szerecsendio