Sziasztok!
Bármennyire is sajnálom, hogy vége a nyárnak, az új hónaphoz új interjúalany dukál. Már nagyon régen meg szerettem volna csinálni, örülök, hogy alkalmam adódott kikérdezni az első férfi bloggert, akit "megismertem" a blogspot által. Szerintem nagyon tehetséges, roppant kedves srác, szóval érdemes benézni a blogjába, és hagyni neki egy-két biztató szót. Nos, nem is húznám tovább, ismerjétek meg Alcott Marleyt!
Ahol megtalálhatjátok:
---------------------------------------
szerecsendio: Szia. Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Volt már hasonlóban részed, vagy ez az első? Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy ezúttal téged szemeltelek ki?
Alcott: Szia! Én köszönöm, hogy engem választottál a következő alanyodnak! Az első kérdésedre válaszolva: nem, még nem volt hasonlóban részem. Izgulok, hogy miket fogsz kérdezni, de még jobban izgulok, hogy tudok-e rájuk értelmesen válaszolni. Magának az egész interjúnak örülök, jó érzés, hogy nem csak egy kis zugíróként kezelnek. *mosolyog*
szerecsendio: Milyen érzés, hogy a legtöbb olvasód lány - meg merem kockáztatni, hogy az összes -, akik lelkesen biztatnak? Több önbizalmat ad? Mindez kihat a magánéletedre vagy nem vettél észre semmiféle változást?
Alcott: Nem, meglepő mód van egy fiú olvasóm is! *nevet* Azon kívül persze leginkább a szebbik nem képviselői olvassák a blogom. Nagyon-nagyon jó érzés, hogy ennyire biztatnak és hisznek bennem. Úgy indultam neki ennek az egész "írósdis' dolognak, hogy a kutyát sem fogja érdekelni. Ahhoz képest teljesen más a jelenlegi felállás. Kapom a jobbnál jobb kritikákat, a díjakat, a dicsérő kommenteket és még sorolhatnám. Az anonim blogolás egyrészt önbizalmat ad - elhiszem, hogy tudok valamit. Viszont a kinti életben egyáltalán nem. Ott élvezem a szürke kisegér szerepét. Magánéletre talán annyit, hogy nem becsülnek annyira alá. A nővérem magyar tanár, ő tanulta az írást és teljesen le van taglózva attól, hogy én ilyen könnyed módon, "zsigerekből" csinálom.
szerecsendio: Hoppá, akkor elnézést kérek attól a fiú olvasótól. Nem tudtam. Ha pedig már fiúk-lányok... sok bloggerina ír fiú szemszöget, hogy ezzel a többi karakterének az érzelmeit is kellőképpen átadhassa. Te gondolkodtál már azon, hogy női szemszögből írj? Mennyire tartanád furcsának?
Alcott: Nem, még egyáltalán nem gondoltam rajta. Szerintem sok bloggerina esik abba a hibába, hogy túl nőiesre formálja a fiú karakter jellemét. (Tisztelet a kivételeknek!) Nem egy - főleg 1D-s - blogot láttam, ahol a fiú egy törékeny nádszál, aki mindenen elsírja magát.
Szerintem nem lennék képes leírni egy rendes és kidolgozott női karaktert. Nincs hozzá elég tapasztalatom és nem a rossz sztereotípiák alapján akarok megírni egy karaktert.
Szerintem nem lennék képes leírni egy rendes és kidolgozott női karaktert. Nincs hozzá elég tapasztalatom és nem a rossz sztereotípiák alapján akarok megírni egy karaktert.
szerecsendio: Ezek szerint olvastál már 1D blogot? Hogy találtál rá? Mi vitt rá, hogy elolvasd? Esetleg szereted a bandát?
Alcott: Igen, olvastam. Az egyik nagyon jó barátom, akivel osztálytársak vagyunk (Hayley Blue) ír 1D-s történeteket. Sokszor el is felejtem, hogy most éppen Harry és a kis szőke gyerek szerelmi történetéről ír, annyira jól ki van dolgozva a történet vagy éppen a karakter. A bandát pedig egyáltalán nem szeretem.
szerecsendio: Vannak más barátaid is a blogspoton, esetleg olyanok, akikkel ennek az oldalnak a segítségével barátkoztál össze? Kik azok, akikkel szeretnél többet beszélni, esetleg élőben is találkozni? Persze, csak ha van ilyen.
Alcott: Nincsenek más barátaim. Összebarátkozni pedig még úgy senkivel. Akikkel talán jó lenne többet beszélni az Te vagy, és az összes rendszeresen kommentelő olvasóm.
szerecsendio: Jaj, kedves tőled. Én is szívesen beszélgetnék veled többet is. Nos, ha már sikeresen visszakanyarodtunk a blogokhoz, beszéljünk egy kicsit a tiedről. A kényszer egy THG fanfiction. Miért pont ezt választottad? Szerinted könnyebb könyv alapján írni, mintha mindent neked kéne kitalálni?
Alcott: Anno, amikor kijött az első film, beleszerettem. Emlékszem, hogy az egy pénteki nap volt, suli után. Hétfő reggelre kiolvastam a maradék két könyvet. Egyszerűen ráfüggtem. Izgatott maga az elgondolás, hogy én ott mit csinálnék, hogy próbálnám túlélni. Gyakorlatilag rápörögtem a viadalt pszichológiájára. A kényszer pedig ezeknek a gondolatoknak a kivetülése.(he'o.O? ezt így lehet mondani?) Egyértelműen könnyebb egy, már keretként szolgáló történet köré/ történetbe írni egy sajátot. Persze ez nem jár annyi munkával és ha végeztél az adott sztorival, nem érzed azt a jóleső "megcsináltam" érzést, hisz a történeted fele gyakorlatilag az eredeti történet szerzőjéé.
szerecsendio: Szerintem lehet így írni, legalábbis mindent értettem. *mosolyog* A történeted főszereplője Aaron a hetes körzetbe tartozik - javíts ki ha tévedek, az ilyeneket sokszor eltévesztem. Úgy sokkal könnyebb megjegyezni, hogy ők a favágók, mint például egy számot. Nos, Aaron mennyiben hasonlít rád? Teljesen magadról mintáztad? Esetleg egy olyan énedről, aki vár a kiteljesedésre, de még igencsak rejtve van jelen?
Alcott: Nem tévedtél, Aaron a Hetedik Körzet lakója. A pozitív jellemvonásait az elképzelt, még igen rejtett énemről mintáztam. Erős, logikus, csendes. Mondhatni katonás. A negatív vonásai pedig teljességben én vagyok. Naiv, bizonytalan, fél az érzelmektől. Úgy képzeltem el a saját viadalom, hogy fapofával végigmegyek mindenkin, de az utóbbi időbe rájöttem, hogy ezt nem tudnám megcsinálni. Na, Aaron is pontosan ilyen.
szerecsendio: Aaront nem más, mint Logan Lerman "alakítja". Honnan jött az ötlet? Miért pont ő? És ha már miértek. Miért pont a hetedik körzet?
Alcott: Logan Lermant először a Percy Jackson - Szörnyek tengere c. filmeben láttam. Megfogott, hogy olyan valósághűen adta át az érzelmeket. Ha ránézek egy róla készült képre, nem az jut eszembe, hogy mennyire agyon van hypolva a színész, és hogy milyen speciális kamerabeállítások kellettek, hogy megcsinálják azt a képet. Ő egyszerű és nagyszerű. Egy tökéletes példa a hozzám hasonló fiatal fiúknak. Nem kell Brad Pittre és más agyonszteroidozott férfiakra hasonlítani, hogy az emberekben benyomást keltsünk. Hiszitek vagy sem, a szépségipar nem csak a fiatal, befolyásolható lányokra veti ki a hálóját.
Az általam elképzelt - és a regényben szegényesen leírt - Hetedik Körzet az én álomhelyem. Szeretem az erdőket, a hegyeket, a nem 40 fok feletti hőmérsékletet. Imádom a fát, mint anyagot. Markáns és robosztus kinézetet kelt. Imádom. Nem mellesleg fejsze-fétisem is van. *mosolyog*
Az általam elképzelt - és a regényben szegényesen leírt - Hetedik Körzet az én álomhelyem. Szeretem az erdőket, a hegyeket, a nem 40 fok feletti hőmérsékletet. Imádom a fát, mint anyagot. Markáns és robosztus kinézetet kelt. Imádom. Nem mellesleg fejsze-fétisem is van. *mosolyog*
szerecsendio: Hmm, ismerős. Én például oda meg vissza vagyok az íjakért, de ez egy másik sztori. A történetedben szinte semmilyen szerelmi szál sincs, ellenben az eredeti trilógiával. Nem is tervezel ilyesmit?
Alcott: Előbb elvarrom a szerelmi szálat, minthogy megjelenne. Semmi ilyen nem tervezek. Tele van a blogger olyan THG történetekkel, ami tocsog a nyáltól. Egyszerűen a hideg ráz, amikor újraolvasom az Éhezők Viadalát, csak Katniss és Peeta helyett most Iksznek és Ipszilonnak hívják a két főszereplőt.
szerecsendio: Igaz, eddig én is csak ilyennel találkoztam. Szóval nem lövök mellé, ha kijelenthetem, hogy egy harciasabb, kegyetlenebb világot teremtesz a főszereplődnek? Eldöntötted már, ki lesz a Viadal nyertese? Ha esetleg nem Aaron, akkor nem félsz, hogy leírni a halált nehezebb lesz, mint elbúcsúzni egy régi baráttól?
Alcott: Meg merem kockáztatni, hogy maga Collins sem gondolta át, hogy mikkel jár egy ilyen megpróbáltatás egy tinédzsernek. Katniss alig mutatott érzelmet, pókerarccal nyomatta végig a Hetvennegyedik Éhezők Viadalát, holott csak egy kicsivel több képzelőerő kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mennyire véres is a viadal. Távol álljon tőlem, hogy én most fikázzam a művet, hisz ha az nem lenne, most nem kérdezgetnél engem, de Cato sebein kívül több vér is van ott.
Még nem döntöttem el, hogy ki nyer. Ha egyszer talán sikerül, akkor az engem is meglepetésként fog érni, biztos vagyok benne. Semmilyen tekintetben sem akarok egy sablon ficet csinálni, viszont a főszereplőmet sem akarom megölni. Úgy érzem, nem lenne nehéz leírni a halált, hisz már láttam és éreztem is a saját bőrömön.
Még nem döntöttem el, hogy ki nyer. Ha egyszer talán sikerül, akkor az engem is meglepetésként fog érni, biztos vagyok benne. Semmilyen tekintetben sem akarok egy sablon ficet csinálni, viszont a főszereplőmet sem akarom megölni. Úgy érzem, nem lenne nehéz leírni a halált, hisz már láttam és éreztem is a saját bőrömön.
szerecsendio: Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolgattál a kérdéseimre. Egy élmény volt.
Alcott: Én köszönöm, hogy engem választottál a havi kiszemeltednek! *mosolyog*
Millio puszi Xx
szerecsendio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése