Jeges Érintés
link (x)
Trailer:
-
-
Kinézet:
Az első szó, ami az eszembe jut, valahányszor megnyitom a blogodat a harmónia. Eleve oda és vissza vagyok a lila színért, különösen a blogon használt árnyalatokért, így az első benyomás nem csak kellemes volt, de le is vett a lábamról. Aztán - csak úgy, mint egy látszólag tökéletes blognál mindig - lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és nekikezdtem a hibák keresésének. Keveset találtam!
A fejléced/háttered vagy akármid nagyon szép, egyszerű, de nagyszerű, valamit mégsem értek - és ezt a szófordulatot nem egyszer fogod még "hallani" tőlem. Miért pont egy Eiffel-torony van a kép jobb oldalán? S miért pont Emily Rudd lett a főszereplő, amikor egy csöppet sem hasonlít a fejlécen lévő szépséghez? Először totál Karen Gillan arca ugrott be... de mindegy, ez még nem is annyira fontos, hiszen elsősorban a leírásaid alkotják a szereplőidet, a képek csupán egy pluszt adnak a történethez.
A modulsávod szép és rendezett, egyetlen oda nem illő képet sem találtam, ami belerondítana, aminek nagyon örülök, hiszen a legtöbb blogger telepakolja velük a blog oldalát. Viszont van egy lezárult közvélemény-kutatás, amit a helyedben leszednék, hiszen felesleges.
A bejegyzéseid elég egyedien vannak megszerkesztve. Ha jól sejtem, mindegyik fejezetnek külön oldalt készítesz (ezt abból gondolom, hogy nem találtam "újabb bejegyzés gombot" a részek végén), a bejegyzéseidbe pedig csupán egy apró részletet és egy képet töltesz fel, egy piciny linkkel, ami a már említett oldalhoz vezet. Elsőre úgy gondoltam: tetszik! És bár még mindig tetszetősnek találom, rájöttem, hogy nem praktikus. Minden fejezetnél vissza kellett lépnem a kezdőlapra, majd onnan megnyitni az új fejezetet. Időigényes, és kedvromboló, főleg azok számára, akik kicsit lustábbak az átlagnál.
Egyébként így a vége felé még megjegyzem, hogy a chat szélességét hozzáigazíthatnád a felette lévő szövegdobozhoz, mert ez mégiscsak szemet szúrt így többszöri átböngészésre.
Az első szó, ami az eszembe jut, valahányszor megnyitom a blogodat a harmónia. Eleve oda és vissza vagyok a lila színért, különösen a blogon használt árnyalatokért, így az első benyomás nem csak kellemes volt, de le is vett a lábamról. Aztán - csak úgy, mint egy látszólag tökéletes blognál mindig - lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és nekikezdtem a hibák keresésének. Keveset találtam!
A fejléced/háttered vagy akármid nagyon szép, egyszerű, de nagyszerű, valamit mégsem értek - és ezt a szófordulatot nem egyszer fogod még "hallani" tőlem. Miért pont egy Eiffel-torony van a kép jobb oldalán? S miért pont Emily Rudd lett a főszereplő, amikor egy csöppet sem hasonlít a fejlécen lévő szépséghez? Először totál Karen Gillan arca ugrott be... de mindegy, ez még nem is annyira fontos, hiszen elsősorban a leírásaid alkotják a szereplőidet, a képek csupán egy pluszt adnak a történethez.
A modulsávod szép és rendezett, egyetlen oda nem illő képet sem találtam, ami belerondítana, aminek nagyon örülök, hiszen a legtöbb blogger telepakolja velük a blog oldalát. Viszont van egy lezárult közvélemény-kutatás, amit a helyedben leszednék, hiszen felesleges.
A bejegyzéseid elég egyedien vannak megszerkesztve. Ha jól sejtem, mindegyik fejezetnek külön oldalt készítesz (ezt abból gondolom, hogy nem találtam "újabb bejegyzés gombot" a részek végén), a bejegyzéseidbe pedig csupán egy apró részletet és egy képet töltesz fel, egy piciny linkkel, ami a már említett oldalhoz vezet. Elsőre úgy gondoltam: tetszik! És bár még mindig tetszetősnek találom, rájöttem, hogy nem praktikus. Minden fejezetnél vissza kellett lépnem a kezdőlapra, majd onnan megnyitni az új fejezetet. Időigényes, és kedvromboló, főleg azok számára, akik kicsit lustábbak az átlagnál.
Egyébként így a vége felé még megjegyzem, hogy a chat szélességét hozzáigazíthatnád a felette lévő szövegdobozhoz, mert ez mégiscsak szemet szúrt így többszöri átböngészésre.
Történet:
A történeted kissé összetett, és bár öt fejezet alatt a legtöbb blogban már ki szoktam bogozni a szálakat, nálad ez nem így történt. A sztori főhőse egy - látszólag - átlagos lány, aki szerelmet és bizalmat ajándékozott egy vámpír fiú számára. A kezdés izgalmasra sikeredett, ezt el kell ismernem. Az alap felállásban a lány anyját megöli annak vérszívó szerelme, aki ezt követően nekiesik Laycie-nek is... Itt kezdődik a fenn említett, valamit mégsem értek-szindrómám.
Nem értem, hogy bukkanhatott fel az apja a semmiből, amikor ő New Yorkban él egy már teljesen új családdal.
Nem értem, hogy miután a lány felkelt a kórházban, és megtudta, hogy elköltözik, miért ment el megkeresni a vámpír fiút, aki az életére tőrt.
Nem értem, a lány különös álmait - azt viszont muszáj megjegyeznem, hogy a hasonmásos rész nem csak ígéretesnek, de roppant izgalmasnak ígérkezik. A fogalmazásod pedig csak még inkább fokozta a hangulatot, a szóhasználat és a megfelelő hosszúságú és minőségű mondatok elérték, hogy átéljem a látomást. A pozitív csalódást viszont újabb ködfátyol követte, amitől az az érzésem támadt, hogy vagy kihagytam pár fejezetet - nem tettem! -, vagy teljesen idióta vagyok.
Nem értem, honnan lett varászereje a lánynak, amikor ezidáig teljesen normálisnak tűnt.
Nem értem, hogyan látja mások auráit, amikor eddig erről szó sem volt!
Nem értem, hogy kik azok a Feehan-ék, kit öltek meg és leginkább, miért nem hallottam még róluk, ha ilyen fontosak.
Nem értem, Laycie gyermekkori barátja hogyan bukkant fel a semmiből. (ezt egyébként kissé klisének érzem).
Nem értem, honnan jönnek a főhősünk világmegmentő gondolatai, amikor eddig csupán a saját életével törődött. Jó, hogy nem bújik maskarába és járja New York utcáit! Talán még Pókemberrel is összehaverkodhatna.
Azt tanácsolom, hogy próbáld meg lassan adagolni az információkat, mert bár a te fejedben biztos vagyok benne, hogy minden kerek, én többször is falakba ütköztem. Az alap igazán egyedi, a hasonmásos rész kivételes, de ez a sok kuszaság elrontja.
A történeted kissé összetett, és bár öt fejezet alatt a legtöbb blogban már ki szoktam bogozni a szálakat, nálad ez nem így történt. A sztori főhőse egy - látszólag - átlagos lány, aki szerelmet és bizalmat ajándékozott egy vámpír fiú számára. A kezdés izgalmasra sikeredett, ezt el kell ismernem. Az alap felállásban a lány anyját megöli annak vérszívó szerelme, aki ezt követően nekiesik Laycie-nek is... Itt kezdődik a fenn említett, valamit mégsem értek-szindrómám.
Nem értem, hogy bukkanhatott fel az apja a semmiből, amikor ő New Yorkban él egy már teljesen új családdal.
Nem értem, hogy miután a lány felkelt a kórházban, és megtudta, hogy elköltözik, miért ment el megkeresni a vámpír fiút, aki az életére tőrt.
Nem értem, a lány különös álmait - azt viszont muszáj megjegyeznem, hogy a hasonmásos rész nem csak ígéretesnek, de roppant izgalmasnak ígérkezik. A fogalmazásod pedig csak még inkább fokozta a hangulatot, a szóhasználat és a megfelelő hosszúságú és minőségű mondatok elérték, hogy átéljem a látomást. A pozitív csalódást viszont újabb ködfátyol követte, amitől az az érzésem támadt, hogy vagy kihagytam pár fejezetet - nem tettem! -, vagy teljesen idióta vagyok.
Nem értem, honnan lett varászereje a lánynak, amikor ezidáig teljesen normálisnak tűnt.
Nem értem, hogyan látja mások auráit, amikor eddig erről szó sem volt!
Nem értem, hogy kik azok a Feehan-ék, kit öltek meg és leginkább, miért nem hallottam még róluk, ha ilyen fontosak.
Nem értem, Laycie gyermekkori barátja hogyan bukkant fel a semmiből. (ezt egyébként kissé klisének érzem).
Nem értem, honnan jönnek a főhősünk világmegmentő gondolatai, amikor eddig csupán a saját életével törődött. Jó, hogy nem bújik maskarába és járja New York utcáit! Talán még Pókemberrel is összehaverkodhatna.
Azt tanácsolom, hogy próbáld meg lassan adagolni az információkat, mert bár a te fejedben biztos vagyok benne, hogy minden kerek, én többször is falakba ütköztem. Az alap igazán egyedi, a hasonmásos rész kivételes, de ez a sok kuszaság elrontja.
Szereplők:
Sok karaktered van, ami nem baj, hiszen a történeted főszereplője egy iskolás lány, így ez elengedhetetlen. A legtöbb azonban még csak most bukkant fel, és a bőséges leírás ellenére, amit a karakterek oldalra írtál, nem igazán tudnám megfogni a lényegüket. Ha nem haragszol, csak Layciet jellemezném.
Kedves, okos, fiatal és gyönyörű lány, aki nem mellesleg beleszeretett egy vámpírba. Az élete ennél fogva nem tartozik a megszokott, hétköznapi életek közé. Az első benyomásom az volt, hogy egy szende szűz, aki felfedezte a tüzet, és most azzal játszadozik - nem mellesleg meg is égeti magát, hiszen az édesanyja miatta hal meg. Na jó, talán egy kicsit durván fogalmazok, de ez az igazság.
Szóval, az utolsó részben épp ezért, nagyon meglepett. Nem azt mondom, hogy kifordult önmagából, mert még mindig túl aranyosnak tartom, de ez a "kukkantsunk bele a teremben lévő diákok aurájába" és a "nem hagyhatom, hogy bármi rosszat tegyen ez a némber, akiből csak úgy sugárzik a negativitás"... nem illett bele a róla kialakított képembe.
Egyszerre tartom kidolgozott és összecsapott karakternek - nem tudtam, hogy ilyen létezhet egyáltalán. Kicsit dolgozz rajta, vagy ha mégis meghagyod ilyen random személyiségnek, az sem baj. Én csak leírom az észrevételeimet, nem parancsokat osztogatok.
Sok karaktered van, ami nem baj, hiszen a történeted főszereplője egy iskolás lány, így ez elengedhetetlen. A legtöbb azonban még csak most bukkant fel, és a bőséges leírás ellenére, amit a karakterek oldalra írtál, nem igazán tudnám megfogni a lényegüket. Ha nem haragszol, csak Layciet jellemezném.
Kedves, okos, fiatal és gyönyörű lány, aki nem mellesleg beleszeretett egy vámpírba. Az élete ennél fogva nem tartozik a megszokott, hétköznapi életek közé. Az első benyomásom az volt, hogy egy szende szűz, aki felfedezte a tüzet, és most azzal játszadozik - nem mellesleg meg is égeti magát, hiszen az édesanyja miatta hal meg. Na jó, talán egy kicsit durván fogalmazok, de ez az igazság.
Szóval, az utolsó részben épp ezért, nagyon meglepett. Nem azt mondom, hogy kifordult önmagából, mert még mindig túl aranyosnak tartom, de ez a "kukkantsunk bele a teremben lévő diákok aurájába" és a "nem hagyhatom, hogy bármi rosszat tegyen ez a némber, akiből csak úgy sugárzik a negativitás"... nem illett bele a róla kialakított képembe.
Egyszerre tartom kidolgozott és összecsapott karakternek - nem tudtam, hogy ilyen létezhet egyáltalán. Kicsit dolgozz rajta, vagy ha mégis meghagyod ilyen random személyiségnek, az sem baj. Én csak leírom az észrevételeimet, nem parancsokat osztogatok.
Helyesírás:
Alapjában véve - hála az égnek! - ismered a magyar helyesírás szabályait, ráadásul alkalmazod is őket. Kevés, felületes hibát találtam, ezeket pedig, mint mindenki másnál, nálad is csoportokra szedtem.
ELÜTÉSEK
"- Szia, harmadikas vagy te is, igaz? Az új lány?" Itt nincs mit ragozni, csupán a figyelmetlenség, esetleges kialvatlanság bűne. Egy egyszerű átolvasással orvosolható. - Szia, harmadikos vagy te is, ige? Az új lány?
JELEN ÉS MÚLT
Ez már egy fokkan nagyobb és szembetűnőbb hiba, de ez mindenkivel előfordul, aki valaha írásra vetemedik. Jelenbe múltat, múltba jelent keverünk... mindannyian.
"Mikor felfogtam, hogy ki áll velem szemben anyám testével a kezében - ereimben meghűlt a vér, és lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel látok."
Mivel leginkább múlt időben írsz, ennek tükrében javítok bele: Mikor felfogtam, hogy ki állt velem szemben anyám testével a kezében - az ereimben meghűlt a vér, és a lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel láttam.
Észrevehetted, hogy két helyen hozzátettem egy-egy névelőt. Tudom, hogy szeretnél költőien fogalmazni, de a névelők a barátaink. Megkönnyítik az olvasást.
SZÓISMÉTLÉS
"... hangja könyörgővé vált hirtelen. Vonásai szinte ellágyultak és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna." Itt sem tudok, mit magyarázni. A hiba szemmel látható. ... hangja egyik pillanatról a másikra könyörgővé vált. Vonásai szinte teljesen ellágyultak, és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna.
KÜLÖNÖS SZÓ SORREND
"Elkeseredetten kutattam utánuk, a szólongató hangokról továbbra sem tudomást véve, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem." Bár a magyar nyelv kötetlen sorrendű, így egy mondatot többféleképpen is meg lehet fogalmazni, ez nem is kimondott hiba, inkább csak egy figyelemfelhívás, amivel az olvasóidnak szeretnék segíteni. Vannak olyan mondataid, amik kissé furák, ezzel azonban akadozottá változtatják az olvasást. Nézd meg, így mennyivel könnyebb: Elkeseredetten kutattam utánuk, tudomást sem véve az engem szólongató hangokról, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem.
Alapjában véve - hála az égnek! - ismered a magyar helyesírás szabályait, ráadásul alkalmazod is őket. Kevés, felületes hibát találtam, ezeket pedig, mint mindenki másnál, nálad is csoportokra szedtem.
ELÜTÉSEK
"- Szia, harmadikas vagy te is, igaz? Az új lány?" Itt nincs mit ragozni, csupán a figyelmetlenség, esetleges kialvatlanság bűne. Egy egyszerű átolvasással orvosolható. - Szia, harmadikos vagy te is, ige? Az új lány?
JELEN ÉS MÚLT
Ez már egy fokkan nagyobb és szembetűnőbb hiba, de ez mindenkivel előfordul, aki valaha írásra vetemedik. Jelenbe múltat, múltba jelent keverünk... mindannyian.
"Mikor felfogtam, hogy ki áll velem szemben anyám testével a kezében - ereimben meghűlt a vér, és lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel látok."
Mivel leginkább múlt időben írsz, ennek tükrében javítok bele: Mikor felfogtam, hogy ki állt velem szemben anyám testével a kezében - az ereimben meghűlt a vér, és a lábaim kis híján összecsuklottak. Nem akartam hinni annak, amit a szemeimmel láttam.
Észrevehetted, hogy két helyen hozzátettem egy-egy névelőt. Tudom, hogy szeretnél költőien fogalmazni, de a névelők a barátaink. Megkönnyítik az olvasást.
SZÓISMÉTLÉS
"... hangja könyörgővé vált hirtelen. Vonásai szinte ellágyultak és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna." Itt sem tudok, mit magyarázni. A hiba szemmel látható. ... hangja egyik pillanatról a másikra könyörgővé vált. Vonásai szinte teljesen ellágyultak, és hirtelen mintha a nő is hasonlóan viselkedett volna.
KÜLÖNÖS SZÓ SORREND
"Elkeseredetten kutattam utánuk, a szólongató hangokról továbbra sem tudomást véve, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem." Bár a magyar nyelv kötetlen sorrendű, így egy mondatot többféleképpen is meg lehet fogalmazni, ez nem is kimondott hiba, inkább csak egy figyelemfelhívás, amivel az olvasóidnak szeretnék segíteni. Vannak olyan mondataid, amik kissé furák, ezzel azonban akadozottá változtatják az olvasást. Nézd meg, így mennyivel könnyebb: Elkeseredetten kutattam utánuk, tudomást sem véve az engem szólongató hangokról, de mindenhol a sötétség bástyáiba ütköztem.
Összességében:
10/7 - a történet alapja kimondottan jó, a design ámulatba ejtő, a kivitelezés viszont túl kusza, amire nem árt odafigyelni, ugyanis nincs rá garancia, hogy az olvasóidnak is minden olyan tiszta, mint neked. Sok sikert a blogoláshoz!
10/7 - a történet alapja kimondottan jó, a design ámulatba ejtő, a kivitelezés viszont túl kusza, amire nem árt odafigyelni, ugyanis nincs rá garancia, hogy az olvasóidnak is minden olyan tiszta, mint neked. Sok sikert a blogoláshoz!
Millio puszi Xx
szerecsendio
Drága szerecsendió!
VálaszTörlésElőször is szeretném megköszönni, hogy szántál időt arra, hogy végigolvasd az eddigi fejezeteimet és leírd a benyomásaidat a történettel kapcsolatban. :) Örülök, hogy összességében 7 pontra értékelted a Jeges Érintést. Mindenképpen megfogadom a tanácsaidat, igyekszem ezután pontosabban fogalmazni, s nem kuszán - illetve visszaveszek a gyorsabb információközlésből is...... A helyesírási, szórendi illetve elgépelési hibákat korrigálni fogom. Köszönöm, hogy rávilágítottad a figyelmemet ezekre a dolgokra, ugyanis elsiklott rajtuk a tekintetem. Laycie karakterét is igyekszem kevésbé bonyolulttá tenni, formálni, valóban nehéz megvalósítani az elképzeléseimet, ami azt eredményezheti, hogy néhol nem derülnek ki az összefüggések a leírtak között.
Köszönöm a jókívánságot és az építő jellegű kritikát!
Puszi, Arika
Drága Arika!
TörlésNagyon szívesen, ez már csak természetes, ha egyszer kíváncsi voltál a véleményemre. Örülök, hogy építő jellegűre sikeredett a kritika, és hogy még a Pókemberes résszel sem bántottalak meg. A hét pontot pedig megérdemled, nyugodt szívvel adtam. Csak azért nem lett nyolc, és azért nem kerültbe az elitbe, mert valahogy nem éreztem késztetést a folytatás olvasására. Ettől függetlenül jó történet. Csak így tovább! :)
Millio puszi Xx