18. Kritika - Story of my Life..

 Halihó!

Ez az első bejegyzésem ezen a blogon, így arra gondoltam, írok pár sort. Nagyon szépen köszönöm a bizalmat, hogy a többi szerkesztő úgy határozott, bevesznek maguk közé.

Valamint nyugodtan rendeljetek tőlem is kritikákat, trailert vagy rendezett képeket!

Szívesen segítek bármilyen kérdésben/kérésben, hisz ezért vagyok itt!

Ezen a címen bármikor elérhettek. (x)

Csók, és ölelés xx

Story of my life..

×blog×

Trailer:
Ügyes, és figyelemfelkeltő! A giffek ugyanakkora méretűek, és színben is harmonizálnak, ami mindig fontos. A választott zene is tetszik, és valahogy illik is a videóhoz. Igaz, hogy csupán két áttűnés van benne, valamiért mégis megtetszett, átadja a történetet. Egy dolgot mégsem értek. Amikor a „Barátok?” kérdés után bevillan három óceános, strandos kép… hiszen Emma fél a víztől, nem? Mindezt talán azzal magyarázhatnám, hogy a trailert jóval előbb megcsináltad, minthogy belekezdtél a történetbe - így nincs is minden kidolgozva, ami egyébként nagyon fontos lenne. Valamint van benne pár vessző hiba és elütés, de ettől eltekintve lényegre törő.

Kinézet:
Igaz, hogy ez a második pont a kritikában, de én mégis utoljára kezdem el megírni. Az első benyomásom az, hogy összecsapott munka. A fejléced úgy, ahogy van nem tetszik. Rémisztő az a halvány fej. Először azt hittem, hogy valami fantasy-t fogok olvasni. És ennek az arcnak ’hála’ úgy mond jobbra lejt az egész fejléc, mert elhúzza abba az irányba, mivel a bal oldalon semmi sincsen. Azt hiszem, ez az egész egy textúrára lett rávagdosva. Legelőször úgy gondoltam, hogy tetszik, hogy a lány középen oldalasan van, de rájöttem, ahogy elolvastam a történetet, hogy nagyon nem szép így. Szerintem látni kellene Emma reménykedő arcát. Ehelyett van egy rosszul kivágott, féloldalas alak, akinek az arca, mintha maszatos lenne. Gondolom nem szeretted volna rátenni azt a fiút, akibe majd beleszeret, és ez nem is baj, mert így még inkább felkelti az ember kíváncsiságát. Vajon ki lesz az? Viszont nekem ez a fejléc nem árul el semmit, kong az ürességtől, egyszerűen nem adja át az érzéseket, és ebben a történetben pedig jócskán vannak belőlük... Én kérnék valakitől egy igényesebb fejlécet, mert aki a mostanit készítette – lehet te voltál, nem tudom -, annak még gyakorolnia kellene egy keveset. Ha gondolod rendelhetsz tőlünk is egyet, hiszen mind Jasmine, mind Jelly szebbet tudna készíteni.
A helyedben átalakítanám a blog egész színvilágát, s nem szürkét tennék, hanem valami merészebbet, mondjuk pirosat. Ez ugyanis sokkal jobban illene a szereplődhöz, hiszen hiába is írtam róla keményen a ’szereplők’ résznél, erős karakter, van jövője, de nem ilyen közegben. S ezt nem a lány hátterére, családjára vagy barátaira értem, hanem magára a blogra!
A modulok elrendezésénél nem a menüt tenném legfelülre, hanem a trailert, s csak utána a menüt. Ezt követné a chat és a feliratkozók, majd az információ, utána a facebookos csoport, cserék s legutoljára, ha jelentkezel valamilyen versenyre, annak a képét.
A háttér túl csicsás az egyszerű modulokhoz, én valami élénket választanék, és a modulokhoz mást használnék, valamint a fejlécet szerintem cseréld le!

Történet:
Nos. Igaz, hogy One Direction fanfiction, de meg kell említenem, hogy eredeti. Először, amikor betöltött a blogod, majdnem a fejemet fogtam, hogy végig fogom szenvedni magam azon a tizenegy részen, amit eddig publikáltál, de nem így történt. Tetszik, hogy Lou Teasdale volt az, akit ilyen helyzetbe helyeztél, hiszen ezzel, hogy Lou örökbe fogad egy lányt, vagy egyáltalán, hogy történik vele valami, mint főbb szereplővel, még nem találkoztam. Másrészről viszont van benne némi sablonosság, ugyanis Emma, a főszereplő lány nem kedveli a One Directionös fiúkat, azt hiszem minden harmadik fanfictionben megjelenik ez, bár te pár fejezeten keresztül tudtad is tartani a szilárd utálatot, azonban ez mégsem tartott sokáig. Ha a történetbeli időt nézzük, akkor maximum négy nap lehetett.
A történeted szerint a lányt, Emmát egy árvaházból hozta el Lou, ahol sok megpróbáltatás érte. Ez történt 10 éve, amikor Louise 21 éves volt. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én személy szerint 21 évesen nem fogadnék örökbe egy hét éves gyereket. Úgy gondolom, huszonévesen még ott áll az ember előtt az egész élet, s mivel Lou profi fodrász, nem hiszem, hogy azon gondolkozott volna: "Hmm, kellene egy gyerek!". Bár én nem tudhatom, lehet, hogy már korán anyai hajlamai voltak. Valamint a lány vezetékneve Teasdale lett, mint Lounak, ahelyett, hogy felvette volna Tom vezetéknevét - mondjuk ez rendjén is lehet, ha csak később találkozott Tommal.
A prológusod egyáltalán nem tetszik, inkább betudható egy rövid tartalomnak, ugyanis a trailered – kicsit - hosszabbított változata, ami még így is gyenge.
A történeted rögtön egy bulival kezdődött, ahova Emma és a legjobb barátnője, Cary jól kibulizták magukat, majd annak rendje szerint, jól be is rúgtak. Louise először nem akarta elengedni a lányokat, de egyetlen (!!) könyörgésnek hála, rögtön elmehettek. Hmm, érdekes. Gondolom a te anyukád sem adta volna be ilyen könnyen a derekát. Ezt követően késve értek haza a nagy partizásból, amiért Emma ki is kapott. Másnap reggel a konyhában találkozott a híres-neves Harry Styles-szal, ez nem is meglepő, hiszen ő Lux keresztapukája. Emma nem igazán kedvelte őt, ezért gonoszan viselkedett vele, majd amikor a többi srác is megérkezett, velük is igen csak csúnyán bánt. Utálja őket, mégis elakadt a lélegzete, amikor meglátta Zaynt.
Louék elmentek vásárolni – még most sem értem igazán, hogy miért kell hat-hét ember a bevásárláshoz -, s egyedül hagyták Emmát Zaynnel – milyen meglepő, hogy pont ő maradt ott -, akik fölött rögtön összecsaptak a villámok, s kölcsönösen kikészítették egymást eme rövid idő alatt. Még aznap este Zayn benyit a fürdőbe, és szinte meztelenül találja Emmát, másnap reggel ez megtörténik pontosan fordítva. Kicsit elcsépelt lett, nem gondolod? Majd a következő nap kötelezően el kell mennie Emmának is a turnéjukra Louise-zel, akárhogy kérleli nevelőanyukáját, az nem kegyelmez neki. Ellenáll, ahogyan csak tud, mégsem sikerül a nevelőszülei lelkére hatnia... s ha ez nem lenne elég, a repülőtérre tartva körbehányja Zayn autóját – már megint Zayn?! -, amin persze az említett autó tulajdonosa ki is akad. Bevallom először vicces volt, még el is mosolyodtam, de később mindez megismétlődik, majdhogynem ugyanígy, ami már kicsit idegesítő volt. Találj ki újat! Ne ismételj, legyen fantáziád! 
Eddig ugye utálta a bandát, és szinte mindent és mindenkit, ami hozzájuk kötődik, de hirtelen nagyon jóba lesz Harry-vel, majd az utolsó részben, ami meg van osztva a blogodon, megint megfordul az a bizonyos kocka. Nagyon ingadozó a történet, valahogy teremts egyensúlyt benne, hogy ne legyen hirtelen ennyire szélsőséges. Az első helyszínen megesett egy baleset is, ami tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert tényleg nem számítottam rá, nem volt semmi előzménye, hirtelen csapott le a levegőből, még kicsit kíváncsi is voltam, hogy vajon mi történhetett a lánnyal. Végül rájöttem, hogy túlságosan elhamarkodott volt, hiszen ezek után -vagy mondjam, hogy ennek előzményeként- Harry már nem hitt Emmának. DE kérdezem én: miért hatotta meg annyira az, hogy egy italos üveget látott a kezében, hiszen még annyira nem is voltak jóban. És legutoljára - haladva a történet idősíkján - leírnám, hogy a vége nagyon összecsapottnak tűnik. Nem értettem Zayn hangulatváltozását, hiszen a történet alatt nem ilyennek ismertem meg. Lehet nem is ezt akartad kihozni ebből, vagy nem volt elegendő időd a kidolgozásra, de akkor inkább azt javasolnám, hogy csússz vele pár napot – persze fontos a rendszeresség - de ez így mégsem jó. Inkább legyen rendszertelen, de gördülékenyebb a történet lefolyása, mint megmagyarázhatatlan lépéseket cselekedjenek a szereplőid.
Szeretnék még pár sort írni arról, hogy a párbeszédnél, ha másik ember beszél, akkor új bekezdést kell nyitni, valamint, ha valakit megszólít, a név után vessző áll.

Szereplők:
A történetedben van pár szereplő, én mégis csak négyet szeretnék kiemelni.
Kezdeném a főszereplővel, aki körül a szálak mozognak: Emma. Makacs, a legtöbb esetben a saját feje után megy, mégis fél, hogy mit gondolnak róla az állítólagos „barátai”. Ez betudható annak, hogy egy ideig árvaházban élt, s most nem akarja elveszíteni a haverjait. Sokszor okoz csalódást azoknak, akiknek fontos, de ők mégis mindig megbocsátanak neki. Nagy szerencséje van, hogy ennyien szeretik őt. Ez a szereplő beleillene egy brazil szappanoperába is, tudat alatt nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. Sokszor ellentétesen cselekszik, például Harry-vel kapcsolatban:
2. rész: „- Jaj Harry. – nyeltem nagyot. Ott állt mellettem, vagy 2 fejjel nagyobb világsztár, akit nem nagyon kedvelek.” (Egyértelműen nem kedveli.)
9. rész: „- Harry, én nem ittam és nem is akartam. – kezdtem bele a mondókámba, de úgy látszott hogy fölöslegesen.” (Szóval, itt magyarázkodik neki, tehát Emmát érdekli, hogy mit gondol Harry.)
11. rész: „– Te elmondtad nekik? – ordítottam Harryre, majd felálltam mellőle – Hogy lehettél ilyen? Én bíztam benned te idióta. – ütöttem meg a vállát, majd elviharoztam.” (Pár rész alatt már meg is bízott Harry-ben, ami nem rá vall, hiszen eddig kifejezetten utálta őt. S itt megint utálja.).
Nekem nem nyerte el a tetszésemet Emma, mert nincsen eléggé kidolgozva, mintha nem tudnád, hogy végül mit akarsz vele kezdeni.
A következő szereplő legyen Lou, mivel ő az, akinek Emma „köszönheti” a mostani felállást az életében. Egy kedves anyuka, aki talán túl hamar és túl sokat enged meg, ha Emmáról van szó. Aggódik érte, ha valami baj éri, ami nagyon édes, de részben ő tehet róla, hogy ilyen lett a fogadott lánya. Azt hiszem, nem fordított elegendő időt a nevelésére, amit a ’történet’-ben leírtakra tudok visszavezetni, hogy Louise mennyi idős volt, amikor bevállalta Emmát.
Zayn: Igazából ő nekem egy hatalmas kérdőjel maradt. Egyszer kedves, aztán piszkálódó, majd rámászik Emmára, miközben van barátnője. Szeretne ártatlan báránynak tűnni, mérges volt, amiért nem tudta kontrollálni magát, de ezt semmi pénzért nem ismerné be. Szerintem egy félős, anyámasszony katonája, amiért nem vallotta be Perrie-nek, hogy mi történt, bár ez még megváltozhat. Nekem nem nyerte el a tetszésemet ez a fajta karakterformálás, mert azt kell, hogy mondjam, nagyon ingadozó természet, és ez az összes szereplődre igaz. Előre ki kellett volna dolgoznod őket, de még most sem késő, hiszen alig pár rész van kint a blogodon.
Legutoljára szeretném még jellemezni Harry-t. Ő került hozzám a legközelebb, bár túl nagy szerepet nem tölt be a történetben. Próbál Emma barátja lenni, amolyan bátyusként védelmezi, és szeretné Emmát a helyes irányba terelgetni. Ez sokszor nem sikerül neki, és akkor valahogy elborul az agya (?). Kiborul, nem beszél senkivel, elviharzik, mint egy kisgyerek. Az apáskodás Emma felé, és ez a gyerekes viselkedés nem igazán illik össze.
(Valamint azt nem értem, hogy hol van Lux? Mert eddig, ha három mondatban szerepelt összesen. Szerintem ezen változtass! Sokkal jobban érzékelhető lesz Emma változása, mert úgy gondolom, ezt szeretnéd kihozni ebből.)

Helyesírás:
Ez az a pont, amit figyelmesen el kellene olvasnod, mert néhol már a hajamat téptem, de amint tisztában leszel pár dologgal, sokkal gördülékenyebben lehet majd olvasni a fejezeteidet.
Találtam pár olyan érdekességet, amin talán még te is jót derülsz. Nem tudom hova tenni őket, szóval felsorolom inkább: kéne (kellene); „Nem értettem, hogy az olyan éves lányok mint én, mint esznek rajtuk?” (Nem értettem, hogy az ugyanannyi idős lányok - mint én -, mit esznek rajtuk.); ilyesztettél (ijesztettél); előkuthásztam (Én szívesen kijavítanám, de őszintén, mi ez? Ha rájöttél, kérlek írd meg valahol nekem, mert komolyan érdekel!); „Nem figyeltem és nekimentem valaminek, vagy valaminek.” (valószínűleg csak elütés áldozata ez a mondat), költött fel (keltett fel). A tyúkanyók költenek... vagy az apuci kedvencei a pénzt. Téged szimplán csak felkelthetnek.

IGEIDŐK:

Jó páran – köztük néha én is - gyakorta beleesnek abba a hibába, hogy múlt időből hirtelen átváltanak jelenbe, vagy éppen fordítva. Ezt egy publikálás előtti átolvasással könnyen lehet korrigálni. A legtöbbet múlt időben írsz, így ehhez igazodva javítok bele:
„A kanapén ülünk a társasággal, a zene bömböl és nem gondolkodunk. Mike ide hozta az italokat és mindenki egyszerre húzta le.” Nos ez helyesen valahogy így hangzana: A kanapén ültünk a társasággal, a zene bömbölt a háttérben és nem gondolkodtunk közben. Mike idehozta az italokat, s mindenki egyszerre húzta le azokat. Belejavítottam pár fogalmazási hibát is, hogy lásd a mondatrészeknek kapcsolódnia kell egymáshoz.

KÖZPONTOZÁS:

Ebbe a hibába nagyon sokan beleesnek, s te is közéjük tartozol. Egy idő után már idegtépő volt olvasni a párbeszédeket, a kritika elolvasása után javítsd ki, mert formailag nem helyes így.
Szóval: minden iskolában így tanítják, tehát te lehet pont beteg voltál, vagy éppen nem figyeltél oda magyar órán, de egy párbeszéd végén, ha pontot teszünk, akkor nagybetűvel folytatjuk, ha nem teszünk utána pontot, akkor kisbetűvel folytatjuk (úgy nevezett közbevetés).
„- Nem, köszi, de tudod hogy nem rendelhetsz semmilyen italt, amiben alkohol van. – figyelmeztetett.

- Hogy is felejthetném el. – mosolyodtam el, majd egy pincér bukkant fel mellettem.”

Ebben több hiba is van ott, ahol figyelmezteti Darren Emmát. Na, az egy kérdés, ha eddig más nem jött volna rá, szóval igazán nem értem miért pontot tettél a mondat után. Értem én, hogy írói szabadság, de nem ilyen esetben, mert az akkor is kérdés lesz. Maximum választ nem igénylő, úgy nevezett költői kérdés, és akkor lehet felkiáltó jel is, esetleg mind a kettő.
- Nem, köszi. Ugye tudod, hogy nem rendelhetsz semmilyen italt, amiben alkohol van? – figyelmeztetett.

- Hogy is felejthetném el! – mosolyodtam el, miközben egy pincér bukkant fel mellettem.
„- Hát, kiderítettünk pár dolgot Cary-ről. – hajtotta le a fejét Calum.”
- Hát, kiderítettünk pár dolgot Cary-ről – hajtotta le a fejét Calum.

TOLDALÉKOK

Nem is értettem, hogy ha ezeket az alapvető szabályokat nem tudod, akkor hogy adhatod a fejed az írásra.
Elsősorban idegen szavaknál, de például régi, hagyományos neveknél is a toldalék az lesz, ami az utolsó kiejtett hang a –val/-vel/-va/-ve toldaléknál. Például: Luxxal; helyesen: Luxszal.
Igazából a következőt nem tudom, hol kellene megemlítenem, de kiakaszt, hogy annyian szeretik a One Directiont – én is, nem is ezzel van gond-, és nem tudják, hogy Louis nevét az s betű nélkül kell ejteni. S így borul az egész fogalmazás, mivel az nem Louissal, hanem Louis-val!

Valamint, idegen nyelvű szavaknál, ha az utolsó kiejtett hang megegyezik azzal, ami írásban is az utolsó, akkor egybe, ha nem, akkor kötőjellel írjuk. Például: Mikenál; helyesen: Mike-nál.

Összességében:
10/4 – a történeted egyedi fanfiction, azonban figyelj oda az igeidőkre, s központozásra, mert sokat ront az összhatásban. A külcsínt mindenképpen át kellene variálni, s dolgozd ki a karaktereidet. Hidd el könnyebb lesz az egész, s több olvasóra tehetsz szert. Ne siess a történettel, mert néhol túl gyorsan pörögnek az események. S a legfontosabb, hogy olvasd át a részeket, mielőtt publikálod őket, mert sok hibát ki tudsz javítani így! 

További jó blogolást!

Kathy Monet